Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

TANULMÁNYOK - Kicsi Sándor András: A víziborjú természete

szeiben fürdés, ivás vagy alvás közben — szájon, orron, fülön, stb. át — mindenféle utálatos féreg: kígyó, béka, pióca, víziborjú juthat be s ott tartósan tovább élhet" [Jakubovich 1933:187; ő egyébként egy korai ráolvasást közöl; Magyary-Kossa, 1927, pedig külön a békáról szólj. Magyary-Kossa szerint „Ha annak magyarázatát keressük, hogy honnan származik a népnek az a hite, hogy a gyomorban kígyó, béka és más férgek élősködhetnek és súlyos betegséget okozhatnak, akkor elsősorban az ideges, gyomorhurutban vagy más gyomor- és bélbajban sínylődő ember illúziójára kell gondolnunk" [Kossá 1908: 1481. Hasonló véleményen van Oláh Andor is, aki e férgeket neurotikus és pszichotikus betegek képzeletének tulajdonítja és rámutat, hogy a betegségokozókra vonatkozó ősi hiedelmek közé tartoznak [1986: 148]. Érdemesnek látszik némi kitérőt tenni a víziborjú népi besorolására vonatkozóan. A testbejutó és ott ártó állatok általában, de különbözőképpen a féreg kategóriába sorolódnak: egyikük tipikusan, másikuk kevéssé tipikusan féreg. Pl. a kígyó viszonylag könnyen besorolható a féreg kategóriába, a szalamandrafélék viszont (akárcsak a béka vagy a teknősbéka) a népi osztályozásban ide is, de a négylábú (legtipikusabban állat) és esetleg a hal kategóriába is sorolódhatnak. A víziborjú egyébként a népi hal kategóriába tartozó állatokra ritkán szokott vonatkozni, leszámítva az ebihalat, már amennyire ez, az összetétel utótagjától függetlenül, a népi osztályozásban halnak számít. Ugyancsak féreg lehet olyasféle irreális lény is, mint a Nyíregyháza vidéki tirpákoknál a bobo gyermekijesztő, amely féreg- vagy bogárféle, embernagyságúra is megnőhet, zsákkal jár és a rossz gyerekeket összeszedi [Márkus 1943:106, 172 , 276]. Tájszótáraink [Szinnyei 1893:576—7, Lőrinczy, szerk. 1988:423—4] meglehetősen nehezen birkóznak meg a féreg (féreg, férög.fireg változatokkal,) jelentéseivel. Olyasféle jelentéseket adnak meg, mint pl. „különféle kártékony rovarok (légy, szúnyog, bolha, tetű, stb.) és kisebb, főként rágcsáló és ragadozó emlősállatok (egér, patkány, hörcsög, görény, menyét, stb.) gyűjtőneve" és „ragadozó emlősállatok (medve, farkas, stb.) és madarak (sas stb., leginkább csak Lakatos Károly, 1910, nyomán) gyűjtőneve. " Az ilyesféle definíciókból nem derül ki, hogy a féreg kategória legalább kétféle keretben elhelyezhető és mindkettőben negatívan definiálható. Egyrészt az állatoknak az alakjuk és mozgásformájuk alapján történő csoportosítása szerint féreg minden olyan állat, amely nem négylábú (ide valójában csak a nagyobb emlősök sorolódnak), madár vagy hal. Másrészt viszont féreg lehet bármely nem fogyasztható, különösen kártékony (pl. egér, patkány) vagy félelmetes (pl. medve, farkas) állat is. (A féreg csak a második keretben vonatkozhat madarakra.) A bélférgek, nyitott sebeket ellepő férgek hozzájárulhattak ahhoz, hogy a magyar néphitben is a tipikusan betegségokozó állatok is ide sorolódnak: a kígyó, a béka, a víziborjú, az étőgyík („mérges gyík"), továbbá a fogszú, a rák, a torokgyík, a bolond bogara, a fülbemászó, stb. [Berde 1940: 77, Oláh 1985, 2:51—2, 1986: 148-151]. Ráadásul a féreg szó jelentései között szerepel „a kutya nyelve alatti zsírból és kötőszövetből álló köteg" is, amelyről úgy vélték, hogy a veszettség előidézésében van szerepe [Oláh 1986:45). Békés megye különböző vidékeinek hiedelmei szerint a rögfájást, fogbántal mákat a fogban lakozó féreg, kukac, pondró, bacilus, ideg okozza [Oláh 1985, 2:52]. Az emberek és állatok bélféreg, giliszta, kukac, nyű stb. nevű belső élősdijei ellen ráolvasások is használatosak voltak, bár ezek az állatkák nagyonis reális betegségokozók. Ugyancsak a féreg kategóriába tartoznak a bőr élősdijei (bolha, tetű, poloska, kullancs, rühatka), a különböző állatkák elleni féregűzés pedig rituális gyakorlat volt [Berde 1940: 194—5, Erdész rituális kígyóűzésről tudósít, 1984:49—51]. Számos helyen (így pl. Doroszlón és Jászdózsán) a rituális féregűzés mellett kimondottan gyakorlatias tanácsok is rendelkezésre állnak [Kovács Endre 1982:269—270 és 279-280, Gulyás 1976:158-9]

15 15 A féreg szó gyakrak csak a legtipikusabb ebbe a kategóriába tartozó állatot jelöli. E jelenség neve Károly Sándor szószemantikai rendszerében „szűkiiléses synecdoche" [1977:383]. Több erdélyi nyelvjárásban, különösen a székelyekben, a féreg csak „egér" jelentésben van meg, akár az egér szó szinonimájaként