Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: In memoriam Ludwik Hirszfeld, a nagy lengyel orvostudós (1884—1954)

port vizsgálatokat. Dungern és Hirszfeld érdeme, hogy elsőként foglalkoztak az ABO vércsoportok öröklődésének a kérdésével. Először kutyákon faji és öröklődési tanulmányokat végeztek. Vizsgálataik eredményei alapján szerológiai faji különbségeket találtak, és megfigyelték azok öröklődő jellegét. Majmokon is végeztek hasonló vizsgálatokat. Ekkor eszükbe jutott, hogy Landsteiner Bécsben embereknél hasonló csoportkülönbségeket észlelt. Ok is elvégezték ezeket a vizsgálatokat embereken, és Landsteineréhez hasonló eredményeket kaptak. Az egyetem dolgozóin és családtagjaikon végeztek vércsoportvizsgálatokat. (Ez 72 családot jelentett 348 taggal. A vizsgált családok között több olyan is volt, amelyben 3 generáció szerepelt.) A vizsgálatok célja annak a megállapítása volt, hogy öröklődnek-e a talált vértípusok. A leggyakrabban találtat A-, a legritkábban előfordulót B-, míg az A- és B tulajdonságot nem tartalmazót 0 (nulla) jelzéssel látták el. A vércsoport-tulajdonságok öröklődésének a kérdése addig nem merült fel. Egyedül Epstein és Ottenberg 1908-ban megjelent közleményében található utalás ennek lehetőségére. (15) Meg kell itt jegyeznünk, hogy Mendel 1866-ban közölt öröklési szabályai még a század első éveiben sem keltettek nagy érdeklődést, annak ellenére, hogy akkor már 3 világnyelven (angol, francia, német) is olvashatók voltak. Az egyik fordító (az angol Bateson) pl. 1909-ben még úgy nyilatkozott, hogy „normál jellegek mendeli öröklődésére emberben eddig csak kevés bizonyíték van". Vizgálataik eredményeként Hirszfeldék megállapították, hogy a mendelizmus elvei ráillenek azokra a normális emberi szerológiai jellegekre, amiket Landsteiner 10 évvel korábban felfedezett. Ismeretes, hogy Landsteiner az általa felfedezett 3 vértípust az 1, 2, 3 arab számokkal jelölte. Később Jansky, valamint Moss a római számokkal (I, II, III, IV) való jelölést vezették be. (Ekkor már ugyanis Decastello és Sturli felfedezte a 4-ik vértípust is.) Az alfabetikus (A, B, 0, AB) megjelölést Hirszfeldék 1928-ban javasolták, amit azután a Népszövetség egészségügyi szervezete (a WHO) még ugyanebben az évben kizárólagos jelölési mód gyanánt elfogadott. Meg kell itt jegyeznünk, hogy Verzár 1927-ben a Klinische Wochenschrift-ben megjelent közleményében szintén állást foglalt a Hirszfeld által javasolt alfabetikus jelölési mód mellett. [58] A három generációra kiterjedő vizsgálat eredményeiből Hirszfeldék azt a következtetést vonták le, hogy két, egymástól független mendelező génpár képezi az alapját a vércsoportok öröklődésének. Ezeket az Aa és Bb betűkkel jelezték, ahol az A és B dominánsak, az a és b pedig recesszívek. A két génpár kereszteződéséből jön létre a 4 vértípus. A fenotípusok (A és B) elnevezését kiegészítették a szérumtulajdonságok (az /4-val és 5-vel reagáló isoagglutininek) elnevezésével. Ezek megjelölésére az alfa (a) és béta (/?) kis görög betűket használták fel. A szerológiai elnevezésekhez hasonlóan az egymásra ható agglutinogének és isoagglutininek analóg betűket kaptak, tehát az A-t kicsapó agglutin a, a B-t kicsapó a ß betűt kapta. így azután a vértípusokat (a vörösvérsejt és a szérumtulajdonságok együttes figyelembevételével) a következőképpen jelölték: Aa, B/?, AB. [7, 8, 9, 10, 11, 12] Hirszfeldék családvizsgálatainak eredményeit és öröklési elméletüket csak a világháború befejezése után kezdték felülvizsgálni. Ezek a vizsgálatok a 2 génpáros öröklési elméletet nem tudták megerősíteni. A 20-as évek elején már sok tömeg- és családvizsgálat eredménye vált ismertté. A matematikus Fr. Bernstein vette magának a fáradságot, hogy az eredményeket összegyűjtse és vizsgálat tárgyává tegye öröklési szempontból. Ezek eredményeképpen megállapította, hogy Hirszfeldék öröklési elmélete nem helyes és, hogy a 4 vértípus öröklődése csak egy 3-génes elmélettel magyarázható (A, B és 0). Bernstein elméletét 1924-ben közölte a Klinische Wochenschriftben. Az elmélet helyességét nagyszámú családvizsgálat eredményei igazolták. Rövid időn belül elfogadták és ma is érvényes. [5, 6] Düngern és Hirszfeld 1910—11-ben közölték elsőként filogenetikai és anthropológiai irányú vizsgálataik eredményeit is. Csimpánzokon végeztek vércsoport tulajdonságok kimutatására irá-