Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

TANULMÁNYOK - Gyarmati Béla: Csorba József orvosdoktor

1851 novemberétől rendszeresen járt az Akadémia különböző osztályainak üléseire, 7 év alatt kb. 100 összejövetelen vett részt. 1852. jún. 7-én, júl. 7-én és dec. 20-án 3 részes előadást tartott a kenyérről, a sütés helyes módjáról és a jó kenyér tulajdonságairól [59]. 1852. nov. 17-én szomorú körülmények között, a hírhedt „Újépület"-ben találkozott ismét és utoljára a hosszas nyomozás után újra elfogott Noszlopy G -ral, mert annak végső azonosítására Csorba J.-et rendelte be a rendőrség. Az év során könyvtárából 237 db-ot a Somogy megyei Könyvtárnak ajándékozott. 1855 nyarán hosszabb ideig ismét Kaposváron volt, ahol a kórház ügyeivel foglalkozott, mert annak „állapotáról tanácskozni a körülmények szükségessé tevék", de gyógyító tudományára is szükség volt, mert mint ahogy Sándor fiának írta [60]: ,,a Somogyot éppen nem kímélő cholera zsidót, keresztényt, szegényt, gazdagot hozzám is idéz". November végén az Akadémián tartott előadást a füvészeti nevek származásáról [61]. Czuczor G.-rel vitatkozva hangsúlyozta, hogy a nevek származhatnak ,,a néptől, mert kétség kívül a fűv észtudomány nélkül is ízéről, érzékeinkre hatásáról, tanyájáról, más tárgyakkal hasonlítva idomáról ismerte és ismeri, s hagyományos névvel nevezi a pásztor, az erdész és a paraszt gazdaasszony is"... ,,kika nép között forgunk egyenként reá ismerünk, honnan vannak az ilyen nevek". 1856 szeptemberében 5 részből álló cikke jelent meg a „Pesti Napló"-ban az „állati magnetizmus, alvajárás" címmel [62], hogy ismét divatos „mesmerizmustól" csodákat remélőket felvilágosítsa. 1857 márciusában jelent meg az „Orvosi Hetilap"-baví „Észrevételek a láz meghatározásáról és felosztásáról" című cikke: „Veteranus " aláírással [63], melyben egy korábbi tanulmány megállapításait vitatta. Ebből két kiragadott mondat: „a betegség mindig két tényezőnek, t.i. az egyéni hajlamnak s a tárgyilag külső, vagy belső ébresztő oknak szüleménye" és „ne feledjük soha a természet önerejét a gyógyításban tisztelettel szem előtt tartani ' '. 1857 augusztus közepén fejezte be az utolsó s talán legmaradandóbb munkáját, a „Somogy vármegye ismertetése" című monográfiáját [64]. A könyv széleskörűen mutatta be a megye föld-, vízrajzát, éghajlatát, a növénytermesztést és állattenyésztést; leírta a lakosok'testi és népviseleti jellegzetességeit; ismertette az egészségügy, az oktatás, a vallás, a közbiztonság állapotát. Az utóbbival kapcsolatban így utalt az önkényuralom intézkedéseinek eredménytelenségére: „ha tán valaki "... „tőlem azt kérdezné, haladt-e az erkölcs?, kevesebb-e a bűn Somogyban az új rendőrség, s az új fenyítőrendszer mellett?, úgy hiszem csalódás nélkül, bár vájdalmas szívvel nemet kellene mondanom". Itt is — utoljára — megfogalmazta az orvosok feladatát a következő szavakkal: „az orvos egyének kötelessége egyeseknél és összesen az egésznél az egészség dolgára ügyelni, a népet a betegségektől óvakodásra tanítani, a beteg egyéneket gyógyítani "... „az egyház férfiúival, tisztviselőkkel karöltve a nép oktatásához járulni". A 2. részben mintegy 650 helységet ismertetett. A könyv azóta sokszor idézett és ma is használható forrásmunka Somogy XIX. század első felének néprajzához, helytörténetéhez. A családi hagyomány szerint 1857 őszén kocsizás közben nagyobb zökkenőnél a két térde között tartott sétabotjára dőlt, ezzel erősen megnyomta gyomrát, otthon azt mondta, hogy meglátják: egy éven belül meg fog halni. Hangulata azzal is magyarázható, hogy az utóbbi 2 évben meghalt Lajos és Gyula nevű fia, ő pedig 70. évéhez közeledett. Wehle F. szerint ezekben az években is elhívták Somogyba, Baranyába orvosi tanácsadásra. 1858. okt. 4-én emlékbeszédet mondott az Akadémián a kor legnevesebb magyar orvosának, volt tanárának az idősebb Bene E-nek halála alkalmából [65]. A hónap közepén betegeskedett; 26-án Toldy F-nek írta [66]. „Tegnap kitört — hosszabb betegeskedés után — oly roham nálam, mely ágyba döntött, honnan e sorokat írom ' '. Gyomorbajából nem épült fel, nov. 23-án reggel meghalt [67]. Wehle F. szerint „a halála pilla-