Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
TANULMÁNYOK - Gyarmati Béla: Csorba József orvosdoktor
keretében működő sebészeti tanszék belgyógyászat-tanári helyét, de nem őt, hanem a tanársegédet nevezte ki a király [16]. A következő évben ismét sok „vérhas" megbetegedés volt, így Csorba J. nov. közepén részletes tanulmányt írt a betegségről, annak okairól és a gyógymódról; a helytartótanács a megyegyűlés közvetítésével elismerését fejezte ki az alapos beszámolóért [17]. A Somogyban töltött első 6 évben végzett munkájával szerzett tekintélyének elismerése volt az, hogy 1823 nyarán táblabírónak nevezte ki a főispáni adminisztrátor [18]. Ebben az időben hívta meg javaslatára a megye Szabó J. országos szemorvost, számára Mernyén rendelőt létesítettek, ahol számos beteget meggyógyított. 1824-ben jelent meg a „Tudományos Gyűjtemény''-ben Csorba J. kritikája Hahnemann F. „homeopatha" tanáról, mivel az a helytartótanács tilalma ellenére elterjedőben volt [19]. A betiltással ugyan nem értett egyet, mert azt írta: „különösnek tetsző'dolog, hogy az orvosi tudományban is, melynek sem a státus dolgával, sem a Hit ágazataival semmi köze nincs, tilalmas Tudomány lehet ' '. Az 1825. évi közegészségügyi beszámolójában kiemelte a bábák és a kórházak helyzetét [20]. A bábákkal kapcsolatban kijelentette: „azon céltól, hogy minden helységnek valamelyik Univerzitástól diplomás bábája legyen, messze vagyunk"... „a pénzszűke és az Univerzitásnál a taxák nagy volta akadálya annak, hogy ilyen célra tanulni asszonyokat fel nem küldhetek",... pedig „a szülő'asszonyok és kisdediknek egészsége, élete van ilyen együgyű asszonyokra bízva ' '. Javasolta, hogy újítsák fel a bábák adó-mentességét, csökkentsék robot-kötelezettségüket. Áttekintést adott a megyei „ispotályok" elégtelenségéről. Jelentését azzal zárta, hogy a kaposvári helyzeten adakozással kellene segíteni „a szenvedő emberiség nevében"... „hacsak keveseket adakozunk is e célra a sok kicsinyből gyűlvén a nagy összeg". Csorba J. több alkalommal felhívta a megye vezetőinek figyelmét a tömlöcben sínylődő rabok nyomorúságos helyzetére, s az ebből is származó gyakori betegségekre és a sok halálozásra [21]. Kérte, hogy naponta engedjék ki a rabokat a szabad levegőre, legalább kétszer hetente kapjanak meleg ételt. 1827 márciusában a megye központi sebész-doktort alkalmazott a főorvos javaslatára, ennek feladata lett a rabok egészségével való törődés. Az 1827-es év közepén adta ki ismét a „Békesség minnyájunkkal" című röpiratát a kuruzslók (a „javósok") és a veszettség (a „dühösség") ellen [22]. 1828 során többször foglalkozott a főorvos és a megye vezetősége ,,a halottaknak temetésük előtti vizsgálata" témakörével [23]. A helytartótanács rendelkezése alapján Csorba J. készített utasítást „Hivatalos oktatás a halott-vizsgálatra" címmel. Az előírások — a halottat halottkém vizsgálja meg, a holttestet a halottasházban tartsák 48 órán át, stb. — szokatlanok voltak, ezeket csak nehezen, néha erőszakkal tudták betartatni. Tavasszal „Felvilágosító Hirdetmény a Vörheny Betegségről ' ' című röpiratot adatott ki az előjárók és a nép számára [24]. Ősszel részletes tanulmányt írt a Somogyban gyakori ,,pokolvar-carbunculus" betegségről [25], amit a helytartótanács elismeréssel vett tudomásul; a témával 7 év múlva ismét foglalkozott. 1828-ban sikerült elfogadtatni azt a javaslatát, hogy a megye mind az 5 járásában szerződtessenek orvosdoktort, mert: „megszámlállmtatlan a haszon, mely a köznépre hat az orvosok szaporításával, mert a gyakoribb együttlét ahhoz szoktatja, hogy ennek hasznos voltát felismerje". A megye lakossága egészségügyének fejlesztéséhez feltétlenül szükségesnek tartotta a „köznép", az „adózók" és azok elöljárói egészségügyi ismereteinek bővítését. 1829 folyamán ennek érdekében írta meg a legfontosabb tudnivalókat közérthetően tárgyaló könyvét, ami „Hygiastika" néven lett közismert [26]. Módszerét így indokolta: „mély és fellengzős tudományt a köznép kezébe adni, vagy Recipéket eleibe írni ebben a tekintetben is haszontalan, sőt káros volna, de meg nem tanítani arra, ami néki hasznos vagy ártalmas, betegségében mitől tartóztassa magát, mitől ne, micsoda házi orvossághoz nyúljon, szeretetlenség, sőt keménység volna, kivált nékünk kik a
