Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KÖNYVSZEMLE

kcppen korai kísérlet Li Shi-zhen (Li Shih-chen, a modern pinyin után a régebbi angol átírás következik) kínai orvos és természettudós (1518—1593) Ben-cao gang-mu (Pen-tsao Kang-mu) című monumentális orvosságoskönyve (1596) legterjedelmesebb, növényekkel foglalkozó részének nyugati botanika szerinti azonosítására. (Egyébként Li Shi-zhen könyvének java részét Bemard E. Read kínai munkatársai segítségével angolra fordította, és ez nehezen hozzáférhető kiadásban van 1923 és 1941 között Pekingben több részben meg is jelent.) Stuart a 16. századi növényneveket (és a többnyire viszonylag szegényes leírásokat) feltehetően a századforduló idején szokásos, többé-kevésbé hitelesen hagyományozódott gyakorlat alapján feleltette meg a nyugati botanika címkéivel. Nem kevésre, mintegy 1500 növényfaj azonosítására vállalkozott és becsületére legyen mondva, a gyakran adódó bizonytalanságokat is regisztrálta. Minthogy a témakörben jobbat azóta már írtak, a könyvnek ma már elsősorban tudománytörténeti jelentősége van. Ugyanakkor (bár a szerző a módszerét sem írta le és informánsait sem nevezte meg) minden bizonnyal Stuart művében számos másutt nem regisztrált, vitás részletkérdésben esetleg eligazító adat is akad. Kicsi Sándor András Saha, Kshanika: Indian Medical Text in Central Asia. Calcutta, Firma KLM Private Ltd. 1985. 53 p. + bibl. Ma, az alternatívnak nevezett, a bevettől eltérő gyógymódok virágzása idején, ismét az érdeklődés homlokterébe került a hagyományos indiai orvoslás. Ez természetesen a tudománytörténeti kutatásokat is inspirálja. Alapszövegek kiadásán felül egyre újabb feldogozások jelennek meg. Ezek sorába tartozik Saha könyve is. Tárgya az ún. Bower-kéz irat. Pontosabban: amiről szó van, az egy többkötetes szanszkrit és khotáni nyelvű orvosi könyv (természetesen kéziratos, hiszen valamikor az i. sz. 7 században keletkezett) több kézírása. A félfedezőjéről, Bower ezredestől nyerte nevét, aki Kucsában (Kelet-Turkesztán egyik romvárosa) találta. 1890-ben került elő s pár évre rá Hoernle, a jeles indológus, már ki is adta a szöveget. Az igyekezetet a szöveg tartalmi értékein kívül nyelvi egyedisége is indokolta. A hozzáférhetőség miatt is, egyik alap-corpusa lett a későbbi orvostörténeti kutatásoknak. Saha dr. munkája lényegében bevezetés a kézirat tanulmányozásához. A „kodikológiai" jellegű kérdések megtárgyalása után bizonyos problematikus helyeket vesz elő. Foglalkozik egy fejezetének forrásaival és eredetével, közöl és megfejt egyes recepteket. Kigyűjti, mintegy mutatóként, a drogok és betegségek sorát a kéziratból, illetve a khotáni nyelvű rész glosszáriumát adja. Kucsa, a Selyemút egyik állomása fontos szerepet játszott a buddhizmussal terjedő indiai kultúra „támaszpontjaként". A kereskedővárosok nagy távolságokból vonzották a nomádokat s azokhoz is eljuthatott így a hagyományos, ájurvédikus medicina néhány eleme. S ez bekerülhetett a magyar népi kultúrába is. Ennek megvizsgálása természetesen a hazai kutatók feladata lehet. S ehhez jó segítséget ad a tárgyalt munka. Szabó Béla Werner, Roland: Bomoh/Dukun, The Practices and Philosophies of the Traditional Malay Healer. Studia Ethnologica Bernensia, 3/1986. 106 p. R. Werner tanulmányában a maláj gyógyítóról, a Bomoh-ról kaphatunk képet. A Bomoh bemutatásán keresztül megismerjük az emberi testről, lélekről, a betegségekről alkotott elképzeléseket. A könyv végigkíséri az egyén útját a kiválasztástól a Bomoh-há avatásáig. Ez az időszak 12 éves kortól 25—40 éves korig is tarthat. A tanítványok mestere a Guru, aki minden tudását megosztja velük. Ez a képzés igen sokoldalú, a test edzésétől a szellem, a gondolkodás kiműveléséig mindenre kiterjed. A Bomoh képzésének leírása után a szerző bemutatja a betegségek kialakulásának elméleteit, a betegségek típusait, majd az alkalmazott gyógyító eljárásokat. Az ember egészségének megőrzésénél legfontosabb az őt alkotó elemek egyensúlya, ha ez megbomlik akkor áll elő a betegség. Amely lehet testi és lelki. A lélek „egészsége" ugyan-