Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KÖNYVSZEMLE

Hort, Irmgard: Die Pathologischen Institute der deutschsprachingen Universitäten (1850—1914). InauguralDissertation zur Erlangung der Doktorwürde der Hohen Medizinischen Fakultät der Universität zu Köln. Köln. 1987. p. 202. 30 ill. Értekezésében a fiatal orvos-szerző' a német kultúrterület nagyobb bonctani intézetcinek létrejöttét és múlt századi állapotát tekinti át. A dolgozat három időszakot különít el megszervezésükben: az 1850—1870, az. 1870—1880 és az 1880—1914 közötti periódusokat . melyek egyben különbözőségeket jeleznek a diszciplína tárgyában is. Az első két korszak bonctanra koncentráló kutatási irányához, a harmadik szakaszban, az általános fejlődés hatására, a bakteriológia is csatlakozik. A doktori disszertációként megvédett dolgozat voltaképpen gazdag adattár, amely az alapítás sorrendjében követi nyomon 75 pathológiai intézet létrejöttét. Kategóriái nemcsak a professzori testület összetételére, hanem az intézmények anyagi hátterére, a megszervezés körülményeire, az intézetek elhelyezésére és laboratóriumaiknak műszerezettségére terjednek ki. Földrajzilag szintén igen széles területet fog át, a német kultúrközösség egészét. Bern és Zürich univerzitásának bonctani intézetei csakúgy megtalálhatók itt, mint Prága, Boroszló, Graz vagy a távoli Dorpat (Tartu) iskolái. Célja természetesen az, hogy azon intézetek kialakulását vizsgálhassa, ahol a német nyelvű medikus gyakorlati anatómiai ismereteit megszerezhette. A szerző tekintélyes anyagot nézett át dolgozata elkészítéséhez. Bár a prágai és dorpati intézet létrejöttét Düsseldorfban őrzött dokumentáció alapján vizsgálta, de a legtöbb intézetről a helyi levéltári források alapján nyert képet. Már önmagában az jelentős munkát jelez hogy Karlsruhe. Berlin (Humboldt), Erlangen (Friedrich-Alexander), Göttingen. Tübingen. Heidelberg, Marburg és Rostock egyetemeinek levéltáraiban sikerült, a minden bizonnyal eltérő és vegyes forrásanyagból azonos kategóriarendszer szerint adatokat gyűjtenie. Mintegy kétszázhatvan tételre kiterjedő irodalomjegyzéke, amelyben fellelhetők az atlanti országok pathológiai intézeteinek történetére vonatkozó kötetek is, hasonlóképp imponáló. Varga Benedek II giardino di Flora — natura e simbolo nell'immagine del fiori. Catalogo délia 'nostra. A cura di Marzia Cataldi Gallo, Farida Simonetti, Picro Boccardo, Luigi Viacava. Genova, Sagep Ed., 1986. ill. 74. (színes és fekete-fehér) 1986-ban a genovai Loggia della Marcanza ..Flora kertje" címmel nagyszabású kiállításnak adott helyet. A kiállított festmények, szobrok, virágdísszel ellátott kárpitok, gobelinek, botanikai könyvritkaságok, stb. itáliai és külföldi múzeumok, egyházi- és magángyűjtemények együttes munkája révén kerültek a nyilvánosság elé, amennyiben rendelkezésre bocsátották anyagukat. Ez. a tárlat szolgált alapul ahhoz az esztétikailag és tartalmilag is értékes kötethez, amely a Sagep kiadó gondozásában jelent meg. Farida Simonetti: Allegoria e metamorfosi floreali:suggestione letterarie nella rqffigurazioni artistiche című tanulmányában a különféle virágallegóriák értelmezésével, ennek képzőművészeti megjelenésével foglalkozik, majd példaként festményeket, szobrokat elemez. A rendkívüli pontosság bizonysága, hogy a bemutatott művészeti alkotásokon megjelenő növényeket bontanikailag is pontosan meghatározza, leírja. Hasonló módszerrel dolgoza fel az egyházi témájú műalkotásokat Marzia Cataldi Gallo, aki // fiore nella cultura religiosa seicentesca c. írásában a virágszimbolika vallási vonatkozásait ismerteti. A bibliai tárgyú festményeken kívül rendkívüli szépségű hímzett kárpitokat, gobelineket, miseruhákat, stb. mutat be a szerző. 0 is meghatározza botanikailag a növényeket. Picro Boccardo Appunti per una storia dei soggetti jloreali nella produzione artistica a nell eollezionismo a Genova fra Quattro e primo Seicento című írásában a növényornamentika építészeti előfordulásait taglalja vázlatosan, a nagyobb hangsúlyt a freskókra helyezve. Luigi Viacava állította össze a kötet botanikai konklúziójának számító részét, amelyben a kiállított műalkotásokon látható növények betűrendes mutatóját készítette el. A közölt adatok: nem. fáj. család, az elnevezés etimológiai eredete, a népies elnevezés, a francia, német, angol név. természetes előfordulási hely. Végezetül — szintén betűrendben — egy botanikai értelmező szószedetet is közzétesz.