Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KÖNYVSZEMLE

Forradalom után — kiegyez.es előtt. Szerk. és a bev. tanulmányt írta: Németh G. Béla. Bp. 1988. Gondolat K. 637 p. A Gondolat Kiadó művelődéstörténeti sorozatának harmadik köteteként megjelent összeállítás huszonnégy tanulmányt tartalmaz a hazai polgárosodás helyzetéről az abszolutizmus korában. Ezek közül néhány igényt tarthat az orvostörténészek figyelmére is, például Buzinkay Géza A középosztály kialakításának programjai című dolgozata és Gazda Istvánnak a korabeli gimnáziumok fizikai oktatásával foglalkozó igen értékes írása. Egyértelműen orvostörténeti jellegű Az orvosi viták a hazai egészségyügyi szaksajtóban 1850—1867 köz.ött című tanulmány, melyben a szerző — Batári Gyula — , amint a címből is kiderül elsősorban a korabeli hazai magyar és német nyelvű gyógyászati folyóiratok hasábjain kibontakozott vitákkal foglalkozott. Elsőként a Zeitschrift für Natur- und Heilkunde in Ungarn szerkesztője, Wachtel Dávid a Wiener Medizinische Wochenschrifi-td keveredett polémiába. Az 1857-ben meginduló Orvosi Hetilap maga köré tudta tömöríteni a korszak legjelentősebb orvosait. Mégis talán legnagyobb szenzációja volt a lapnak, hogy közzétette Semmelweis Ignác világhírű munkáját A gyermekágyi láz kóroktaná-l magyarul, később itt fejtette ki az angol gyógyászokétól erősen különböző felfogását. A gyermekágyi láz fölötti vélemény különbség köztem s az angol orvosok között című tanulmányában. Az Orvosi Hetilap-hoz mellékelték Semmelweisnek a szokatlanul éles hangnemben írott, külföldi orvosokkal vitatkozó híres nyflt leveleit. A legélesebb vita 1860-ban Poor Imrének a Hetilap szerkesztőségéből történt kiválásával tört ki a lap hasábjain, a polémia csak fokozódott, amikor Poor megindította saját lapját a Gyógyászat-ot. Poor elsősorban azért neheztelt a Hetilap szerkesztőjére, Markusovszky Lajosra, mert az sajnálkozással írt a német anyanyelvű Czermák János professzornak, a gégetükrözés egyik felfedezőjének, a pesti egyetem orvosi karáról történt eltávolításáról, ami a pesti egyetem oktatásának magyar nyelvűvé válása miatt következett be. A lap többször igen éles vitába keveredett a bécsi német nyelvű orvosi szakfolyóiratokkal, különösen a Weiner Medizinische Wochenschrift szerkesztőjével, Wittelshjörfer Lipóttal, elsősorban a magyar tudományosságot erősen lebecsülő megállapításai miatt. Az 1861-ben induló Gyógyászat rendszeresen közölt személyeskedő, támadó, vitatkozó jellegű cikkeket a Hetilap szerzői, elsősorban Markusovszky, Korányi ellen, viszont egyidejűleg, igen helyesen, kampányt indítottak a hazai hírlapokban és folyóiratokban akkoriban tömegesen előforduló „csodagyógyszerek" reklámjai ellen, igyekeztek szakszcmpontból kimutatni, leleplezni a csalást. A felsorolt és meg nem említett korabeli magyarországi gyógyászati folyíiratokban kibontakozott viták az esetek többségében serkentőleg hatottak a hazai orvosi tudományosság fejlődésére. B. Gy. Fouquet, Pierre-Borde, Martine de: Le Roman de l'Alcool. Paris, Seghers, 1985. 334 p. Trillát, Etienne: Historie de I'Hysteria Paris, Seghers, 1986. 282 p. Quétel, Claude: Le Mal de Naples Paris, Seghers, 1986. 348 p. Az 1980-as évek közepén a neves párizsi kiadó, Seghers, új orvostörténeti tárgyú sorozatot indított Médecine et Histoire címmel. A sorozat célkitűzése, hogy egy-egy fontosabb betegség, vagy kérdéskör történeti és elemző feldolgozását adja kötetenként, mindig jónevű történészek feldolgozásában. A fenti három kötet csak része a sorozatnak, amelyben többek között külön kötet foglalkozik az öngyilkosság, a kórházi ápolás, a gyarmati orvoslás stb. kérdéseivel. Fouquet-Borde könyve, Az alkohohol regénye kitűrő összefoglalását nyújtja a témának, a sumeroktól napjainkig mintegy 6000 évet tekintve át. A különféle alkoholtartalmú italok közül a legfontosabb a bor, de korántsem a legelső ismert italféle. Számos ókori nép, az aztékok, sumerok, afrikai népek, egyiptomiak előbb ismerték a fermentációt és a sörfőzés valamilyen módját, mint a bort. Egyes kultúrákban az ősi italfőzési, készítési formák máig is fennmaradtak. A bor eredetéről számos vita alakult ki, isteni eredetében azonban általában nem kételkedtek, akár Osiris-től, akár Dionysos-tól, akár Noé-tói származónak gondolták. A bor, mint az istenek ajándéka, maga is félig isteni lélekkel bírt, többek között innen ered kiemelkedően fontos sze-