Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
KÖNYVSZEMLE
Da:;h, Vaidya Bhagwan: Alchemy and metallic medicines in Ayurveda. New Delhi. Concept Publishing Company, 1986. 247 p. Az ájurvédikus orvoslás mindennapos gyakorlat a mai Indiában. Az ősi könyvekben rögzített hagyomány töretlenül él évszázadok óta s őrzői természetesen minden korban igyekeznek a fennálló/uralkodó világnézethez igazítani. Korunk (még) a ráció korszaka — a természettudományos módszerekbe vetett hit az uralkodó A mitológiával, (vallással) má Lval átszőtt örökség ma bizonyos mértékig teher. Nehezen fogadtatható el az oksági viszonyt természettörvényként és nem hitrendszerként elfogadó kutatóval. E sajátos tudományszak művelői tehát megpróbálják a mítoszi nyelvet sajátságos műnyelvként elfogadtatni a kívülállóval és így értelmezhetővé tenni számára a tárgyat — s nem csak mint különösséget, hanem mint létező jelenségek reális magyarázatát. Igyekezetük főként történetiségében érdekes a számunkra. A most megbeszélés alatt álló könyv nem orvostörténeti tárgyú. Célja a valóságos hatásúnak elfogadott rendszer ismertetése, bemutatása és propagálása. De mivel szemlélete paracelsusi szinten áll, s módszereiben nem sokban eltérő a bemutatás gyakorlata: számunkra nem más, mint eleven kövület. Formájában szigorúan igyekszik betartani a tudományosság (európai) követelményeit, például az említett növényeknél mindig ag ályos pontoskodással közli azok botanikai latin nevét, vélve azt, hogy így a gondolatmenet is ,.civilizálódik." Pedig nem. Csak értelmét veszti: mint a megmagyarázott mítosz — értéke formája szépségében van, nem „tartalmában", jelentését nem lehet vegyi képletekbe foglalni. A szerző igen alapos anyagismeretről és jó rendszerezési képességről tesz tanúbizonyságot. Ennek eredményeként munkája jó kézikönyvként forgatható. Rövid bevezető után az első fejezet a kérdés historikumát szemlézi. A második az Ayurveda fizikai szemléletét tárja fel, a harmadik pedig a fémek fogalmának indiai értelmezését. A hindu alkémia és gyógyítás ,,kulcsanyaga" a higany: ebben (is) kétségtelenül az európaihoz hasonlít. A negyedik rész a higanyt általánosságában (kinyerésmódját, ásványait stb.) tárgyalja, a legterjedelmesebb ötödik rész pedig mindezt részleteiben. A hatodik a köznapi használatban lévő (állítása szerint) sok ezer higany-preparátum néhányát ismerteti, előállítási és használati módja szerint is. Igen jellemző, hogy a kéneső az európai praxishoz hasonlatos helyet foglal el az ájurvédikus alkímiában. A más ásványi anyagok mindössze rövid caputokat kapnak a hetedik fejezetben. Külön kerülnek felsorolásra a nyolcadikban a drága- és féldrágakövek, a kilencedikben pedig az ásványként értelmezett állati eredetű anyagok: pl szarv és gyöngyház. A tizedik, záró fejezet a növényi eredetű mérgek egy csoportját veszi sorra. Két függelék is csatlakozik a főanyaghoz: az első az anyagnevek technikai rendszerét tárgyalja, a másik kémiai eljárásokhoz szükséges hagyományos eszközöket mutatja be, értelmező rajzok segítségével. Az utolsó oldalakon rövid bibliográfia és index van. A könyv elsősorban kémiai szemléletű, de az orvostörténet kutatójának tanulmányozására jó szívvel ajánlható: kutatásaihoz könnyen talál komparatív anyagot, illetőleg egy sajátos rendszerbe betekintést. Szabó Béla Davies, M. — Kathirithamby, J. : Greek Insects London, Duckworth, 1986 211 p., 37 ills. Mindaz, aki próbált már görög-latin szöveget értelmezni, tudja, milyen megdöbbentő zűrzavar uralkodik az antik állatnevek terminológiájában. E zavarnak két fő oka van: az antik állattani ismeretek szűkössége és a rendszer hiánya, valamint a latin s görög nyelv hatalmas élettere s hosszú életútja. Ahhoz, hogy valaki megkíséreljen rendet teremteni e zűrzavarban, nem csupán kemény munkára, filológiai-nyelvi ismeretekre s óriási olvasottságra van szüksége, hanem biztos zoológiai tudásra és éles logikára is. Ami a görög állatnevek azonosítását illeti: a kutatás e téren már előre jutott s ez. elsősorban a kiváló D'Arcy W. Thompsonnak köszönhető, aki a 30-as, 40-es években a görög madár- és halnevek szótárát állította össze. A jelen kötet szerzői (filológus-zoológus házaspárról van szó!) Thompson művét folytatják, a rovarokról szóló kötettel egészítve ki a sorozatot. Gyűjteményük ugyan nem teljes (14 rovartípust mutatnak be) ám annál alaposabb. Bevezető tanulmányukban a rovarvilág és a görög irodalom, tudomány és művészet kapcsolatát foglalják röviden össze. Voltaképpeni
