Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

ADATTÁR - Kiss László: A himlőoltás kezdete Hont megyében a XIX. század első évtizedeiben

ne újabb terhet, büntetést, huncutságot lásson a himlőoltásban. E társadalmi összefogás jelei Hontban is kimutathatók. így például a már többször idézett 1822-es jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy az Alsó-honti Kerület alesperese benyújtotta a kerületében született gyermekek jegyzékét. A jegyzéket a rendek a „mentő himlő oltásánál veendő használás végett" átadták a főorvosnak [16]. A papság szerepe azonban nem merült ki az adatszolgáltatásban, hanem derekasan kivette részét a himlőoltás népszerűsítéséből is. Templomi beszédek, prédikációk során igyekeznek a rájuk bízott „nyájat" a mentőhimlő hasznosságáról meggyőzni. Valószínű, hogy egy ilyen templomi beszéd szövege került elő az egyik hontmegyei plébánia levéltárából (lásd az ábrát). A vakcinálás propagálásának fontosságát felismerte a B. Tablic egyházmaróti (ma: Hontianské Moravce) evangélikus lelkész által 1809-ben alapított „tudós társulat" is. A társulat a selyemhernyótenyésztés, eperfa- s „kmmplV'-üítetés mellett az „angol himlő' oltását is a nép körében terjesztendő hasznos dolognak tekinti [17]. így indult meg tehát a himlőoltás a történelmi Hont megye területén. A reformkori jegyzőkönyvek — hasonlóan az 1810-es évek dokumentumaihoz — elvesztek, ezért további számszerű adatokkal nem szolgálhatunk. Van azonban egy közvetett forrásunk, mely arról tanúskodik, hogy az 1820-as évek gondjai-bajai még húsz évvel később is kísértenek. A Pesti Hírlap Hont megyei tudósítója, Pongrácz Lajos, 1841-ben azért is üdvözli a megyében kinevezett „egésségi biztosságot", mert az „a nedűnk elég hanyagul vitt himlőoltásra is felügyelend." [18]. LÁSZLÓ KISS, D. M. Czechoslovakia 930 08 Cilizská Radva n. 284. Súhrn Prvé zmienky o ockovaní proti variole na území Hontianskej zupy pochádzajú z r. 1802. V kongregaenom protokole z 12.4. 1802 je údaj o súhlase kongregácie s vyslaru'm „druhého lekára" zupy, Jána Kisa a ránhojiea, Ignáca Rédliho do Pesti, aby tam osvojili techniku ockovania. Prvym ockujúcim v Hontianskej zupe, bol vsak ránhojic z Pastoviec, Michal Borbély, ktory — ako o tom svedcí zápis v kongregaenom protokole z 9. 8. 1802 — zaockoval 119 detí. Ockovaciu látku zaobstaral orginálnym spősobom: zobral so sebou troch detí do Pesti, tarn ich zaockoval, vrátil sa s nimi do Hontu, kde pokracoval v ockovaní priamo materiálom z pl'uzgierikov v Pesti zaockovanych detí. Napriek sl'ubnym zaciatkom, pokracovanie nebolo hladké, napr. hlásenie hlavného lekára, Jána Stégera z 19. 4. 1822 konstatuje, ze existujú v zupe i takí lekári, ktori nezaockovali ani jedného diet'at'a. Najusilovnejsím v ockovaní bol ránhojic Ignác Hönigh, ktory napríklad r. 1819 sám zaockoval 664, a r. 1822 az 837 detí. Za slabé napredovanie vakcinácie v Hontianskej zupe samozrejme nemozno vinit' len lekárov. Prístup jednoduchého Fudu k ockovaniu bol skôr negatívny, videli v nom len ^alsie panské „huncutstvo". Do propagácie vakcinácie boli zapojení aj knazi, o com svedcí i teraz publikovaná vyzva k rodicom. Vyznam vakcinácie pochopil a do svojich stanov zakotvil i B. Tablicom zalozená Ucená spolocnost' banského okolia. Ciánok hodnoverne dokumentuje, ze Hontianska zupa patrila v zacatí vakcinácie medzi prvé v Uhorsku. IRODALOM 1. Hőgyes E. : Emlékkönyv a budapesti kir. magyar tudományegyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről, Budapest, 1896, 225. 2. Győry T. : Bibliographia medica Hungáriáé 1472—1900, Budapest, 1936, 91. 3. Hont vármegye jegyzőkönyve (HVM), Állami Területi Levéltár, Radvány (Radvan, Csehszlovákia), 1799. 1699. sz.bejegyzés. 4. HVM, 1799, 2208. 5. HVM, 1802, 771.