Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Pető Zoltán: Rehabilitációs törekvések a Szegedi Egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájának történetében

Az új intézmények vezetését a klinikáról odakerült szakemberekre bízták. A szegedi és a makói Pszi­chiátriai Osztály mellett új vezetőt kapott a szentesi Kórhúz Pszichiátriája. Bővültek az osztályokhoz kap­csolódó gondozási lehetőségek [5, 6] és emellett még létrejött 1974-ben a Megyei Ideggondozó is. A szemlélet alakulásával egyidőben — annak hatására is, hogy az említett két évtized gyógysze­res terápiás folyamatának változása az elmebetegségeket extramurálissá tette — megszületett a re­habilitációs tevékenység aránylag egységes gondolatrendszere. A gyógyító-visszaillesztő, az újra­tanító tevékenység összerendezettebb és szervezettebb tennivalókat követel még, nagyobb társadalmi összefogással. Korábban úgy gondolkoztak, hogy: az elmebetegek rehabilitációja terén igen nagy lehetősége­ket nyújtottak a paraszti magángazdaságok, melyek igényelték a munkaerőt és nyugodt, dolgozni tudó, idült elmebetegeket gyakran foglalkoztattak. Jelenleg a gondolkodást a foglalkozási rehabili­táció, az extramuralis lehetőség megtalálása, az átmeneti Intézményrendszer kialakításának igé­nye határozza meg [7]. Az Egyetem és vonzáskörzetének szemléletváltozását bizonyítja, hogy valamennyi, Egyete­münkről kórházi osztály élére került főorvos (Szentes, Makó. Szeged, Kecskemét, stb.) a maga területén megszervezte a kreatív foglalkoztató és rehabilitációs tevékenységet. Egyetemen belül pszichiátriai rehabilitációs, átmeneti intézmény szervezésének igénye is megfogalmazódott. A szemléletváltozás folyamatát jól jelzi, hogy a Szegedi Egyetem az 1970-es évek végétől kezdődően, az 1980-as években pedig szinte folyamatosan adott helyet hazai — és nemzetközi pszichiátriai rehabilitációs rendezvényeknek. [8, 9, 10, 11] Harmadik oldala e kérdésnek: a klinika és környezetének psziátriai rehabilitációs kapcsolata hogyan fejlődött? Opusztaszeren 1962-ben 160 beteggel működő elmeszociális intézmény létesült, amely 1981-ben új pavilonnal gyarapodott, a jelenlegi összférőhely már 310. A beutaltak kisebb része (60—70 lő) az intézet belső életével kapcsolatban tevékenykedik, kertészetben, háztartásban, állattenyésztésben, stb. A döntő többség (200—220 fő) bérmunkában dolgozik a szegedi Paprika­feldolgozó Vállalatnál, a Konzervgyárban, Gyufagyárban, Textilművekben. [12, 13] Evek hosszú során keresztül a klinika pszichiátriai osztályának orvosai látták el az intézmény szaktanácsadói feladatait. Részt vettek a foglalkoztató és munkaterápiás tevékenység struktúrájá­nak tervezésében, melynek gyakorlati kialakítását az Opusztai Szociális Intézmény rendkívül lel­kes és szakmailag jól képzett gárdája végezte el. Ennek köszönhető, hogy az intézetet az elmúlt években 39 gondozott javultan, gyógyultan hagyhatta el, (25 fő megfelelő családi háttérrel, 14 önálló életvezetéssel). A gyárakban és mezőgazdaságban elhelyezkedett volt betegek azóta csalá­dot is alapítottak, rehabilitációjuk sikeressé vált. A MOTESZ Szociálrehabilitációs Szövetség szociálpszichiátriai szakcsoportja már 1973-ban (alakulásának évében) Opusztaszeren tartotta első tudományos tanácskozását. Ezen a klinika munkatársai is jelen voltak. Ezt követően hasonló tanácskozásra ugyanott még két alkalommal ke­rült sor. Az intézmény részt vesz szociális otthoni ápolók, házibeteggondozói tanfolyamok, szoci­ális gondozók és munkaterápiás foglalkoztatók szakmai felkészítésében. Szegeden 1913-ban a vallás és közoktatási miniszter alapította a Vakok Intézetét és a Vakokat Gyámolító Dél magyarországi Egyesületet. A férőhelyek száma kezdetben 60 volt, ami fokozato­san 140-re emelkedett. 1981-től az ország egyetlen vak elmebetegeket gondozó szociális intézmé­nye, melyben az otthonlakók rehabilitációs jellegű foglalkoztatása is történik. A speciális felada­toknak megfelelő tudományos és szervezési munkában való részvétel szintén természetes alkotóeleme tevékenységüknek. [14] Külön említést érdemel a Szegedi Fonalfeldolgozó Vállalat, amely a megváltozott munkaképes­ségűét „célvállalata". A dolgozók 823 számából 473 megváltozott munkaképességű. Termékei­ket, mely döntően textilipari tevékenységből kerül ki, nagykereskedelmi vállalatoknál értékesítik. Ezen túlmenően nagy vállalatoknak bérmunkát is végeznek. [15]

Next

/
Oldalképek
Tartalom