Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kótay Pál :Színek az orvos Köleséri Sámuel életében
el magamnak Damian Annát, az életemnek társát, Debrecenben s haza is vittem Váradra 12-a Febr. anni ejusdem." Majd ugyanoda: „Anno 1663 die 18 Nov. Vasárnap hat órakor reggel ajándékozott az úr isten egy kívánságunk szerint való fiat, kinek a szent keresztségben adatott ily név: Sámuel. Legyen az úrnak szentelve teljes életében." Ifi. Köleséri élete hajnalát a gyermekkor tündérkertjének gazdag ígéretei színezték. A Borsod megyei Szendrőn született 1663. nov. 18-án, Weszprémi szerint nov. 17-én. Középfokú tanulmányait 1674-ben a debreceni kollégiumban kezdte. Rendkívüli képességei kora gyermekségének idején megmutatkoznak. 11 éves korában nagy sikerrel védett meg egy későbben nyomtatásban megjelent vitairatot az Evangéliumról. Kiváló szónok. 15 éves s a kollégium oratóriumában a magisztrátus, a tanárok, lelkészek, a tanulóifjúság és a meghívott előkelőségek előtt héber nyelven nagy hatású gyászbeszédet mondott. A Moribunda Transilvania uralkodója, I. Apafi Mihály teljhatalmú kancellárjának, Teleki Mihálynak — aki akkor „Erdélyben minden volt mindenekben" — anyagi támogatásával otthagyta Debrecent. Idézzük édesapja, id. Köleséri Sámuel naplóját: ,,Ao 1679 pünkösd másodnapán indult el a belgiomi akadémiákba fiúnk, ifjú Köleséri Sámuel ao aetatis 16. currento, kit Isten vezéreljen minden actáiban, s hozzon meg a mi örömünkre." 1680. febr. 17. Leyden. Az Akadémia anyakönyvének egyik lapján a neve mellett megjegyzés: hungarus, pauper. A két jelző társai mellett sem ritka. Kölesérit — jóllehet papnak készült — tanulmányai során megmutatkozott, inkább a természettudományok érdeklik. A természettudományos műveltség iránti adottságokat a génekkel hozta magával. Ezeknek a biológiai tényezőknek gazdag virágos kertjét családja éltető, artériás vérkeringéssel fejlesztette s a debreceni iskola légkörének fénye és melege egyre gazdagabbá érlelte. Ezt igazolja 1681. március 12-én megvédett első, a természettudományok, közelebbről a fizika tárgyköréből vett „De Lumine" — a fényről — írott disputációja. Ez — írja M. Zempléni Jolán — annak ellenére, hogy Köleséri meg sem említi munkájában a nagy filozófus nevét, a descartes-i optika tiszta, értelmes magyarázata. Különös értéke e disszertációnak, hogy megvédése — amint a címlapján olvassuk — a nagynevű matematikus Bucherde Voider (1643—1709) professzor elnöklete alatt történt, aki korának legjelentősebb filozófusa s a nagynevű holland fizikus Christian Huygens (1629—1695) barátja volt, s akivel együtt érdeklődik Newton munkássága iránt. Voider a leydeni egyetemen elsőnek rendezett be „Theatrum Physicum et Mechanicum"-ot, fizikai és mechanikai laboratóriumot, melynek eszközeit éppen Köleséri doktorálásának évében, 1681-ben vásárolta. De Voider minden vonatkozásban nagy hatással volt Kölesérire. Nyilván abban is, hogy Köleséri mind az orvostudomány, mind a bányászat terén elsőrendű szakember lett. Hasonlóképpen értékes, éppen olyan gondosan összeállított, kitűnően megírt munkája, mint a fénytani, Köleséri több mint három hónappal megírt második disszertációja: „De Systemate Mundi" (A világrendről). (Lugd. Batav. an. 1681. 4 plag. 3.) E doktori értekezés föltétlen eredeti, önálló munka, tekintve, hogy az avatás lefolytatásának elnöke sem volt, ami abban az időben a legnagyobb kitüntetésszámba ment. A dolgozat benyújtását a rektor ifi. Voetius János (1647—1714) s az egyetem szenátusa engedélyezte. E művében már kimondottan a descartes-i filozófia, helyesebben fizika elveit vallja. O volt az első magyar fizikus, aki a karteziánusi fizika dogmáit hirdeti, ami az akkori időkben nemcsak szűkebb hazájában, de Európában is nagy dolog, mert a kartezianizmus hirdetése a reakció szemében éppen olyan veszedelmes volt, mint a kopernikánizmusé. Kölesérit röviden vázolt két értekezése alapján korának leghaladóbb és igazán nemzetközi jelentőségű természettudósának kell tekintenünk. Csak sajnálni tudjuk, hogy fizikai tárgyú munkássága aránylag kis terjedelmű. Leydenből még egy értekezését ismerjük: „Disp. philos, contra atheos" (Az istentagadók ellen), melyet Voider elnöklete alatt védett meg és Martonfalvi Tóth György, Szilágyi Tönkő Márton és Lisznyai Pál debreceni tanárainak ajánlott. (1681. Leyden.) Ezután elhagyja Leydent és a frízföldi Franekerbe iratkozik be, ahol a teológiai kar elvégzése után 1684.
