Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kótay Pál :Színek az orvos Köleséri Sámuel életében

SZÍNEK AZ ORVOS KÖLESÉRI SÁMUEL ÉLETMÜVÉBEN KÓTAY PÁL A Moribunda Transilvania, a Metamorphosis Transilvaniae és az átmeneti kuruc-labanc világ alakjainak legtöbbjével oldottan, nyíltan, bizalommal társaloghatok. Megkérdeznek, meghallgatnak. Álomtalan óráimon emlékeztetnek, tanítanak, bátorítanak. Vallanak. Hivatásom és művelődéstörténeti múltunk egyes alakjai első találkozásunk alkalmával megragadnak és kísérnek életemen át. A hely, az idő, egy-egy felvetődött gondolat, idézet elszakíthatatlan egységet jelent. Ha nem is vallhat az ember költő módjára s nem alakíthat regényíróként szabadon, szerves közösségben él velük. Az említett időszak lüktető talaján egyetlen alakkal nem tudtam tisztán, bátran szembenézni. A várt, vagy váratlanul felmerült ismeretforrásból rám tekintő arc merőben megváltozott, vagy eltűnt s kérdéseimre választ igen sokszor nem adott. Ösztönösen, vagy kényelemszeretetből elsiklottam felette, de nyugodni alapjában véve első villanásnyi találkozásunk óta sem hagyott. „Diversa variorum hominum tarn in vita, quam in morte, de se meruit indicia." (Eletében és holtában sokféle ember ítéletét érdemelte ki.) A képnek, legyen az arckép vagy tabló, nem a vásznon, a recehártyán, a retinán, a legmagasabb rendezett anyag, az agykéreg előretolt részén kell képpé válnia. Ez az életmű elbírálásában a számos ellentmondást megmagyarázza. Ifjabb Köleséri Sámuel alig húszéves, amikor szülőföldjén Kara Musztafa nagyvezér mérhetetlen török hada 1683 júniusában Bécs ostromára végigvonul. A hadjárattal a félhold hatalmának fénye a legtündöklőbb és eléri legnagyobb európai kiterjedését. Pontosan ebben az időben 1683. június 27-én kerülnek be a ,,XVII. század mintaállama ' ', a távoli Hollandia északi részében, a frízföldi Franeker egyetemének matrikulájába a következő szavak: Samuel Köleséri, Ungarns, phil. et lit. mag. theol. cand. Az oszmán és a keresztény hadak közötti döntő csatára 1683. szeptember 12-én került sor. Ebben a százezres török sereg súlyos vereséget szenvedett. A szövetséges hadak bécsi győzelmével megkezdődött a tizenhat évig tartó török háború, melynek, következményei miatt „az évszázad csatájáénak nevezett ütközet, első, döntően szerencsés mozzanata lesz. „A fővezért megölette a török császár a szerencsétlenségért" — olvassuk a kortanú Pápai Páriz Ferenc naplójában. A lófarkas zászló elűzése nyomán az osztrák uralkodóház nagyravágyó jelmondata, az ábécé öt betűje uralkodik: A. E. I. O. U. Austriae est imperare orbi universo. A hatalomra törő jelmondat szavai a német fordításban is ugyanazon betűkkel kezdődnek: Alles Erdreich ist Oesterreichs Untertahn. Ezt hirdeti a százötven éves éjszaka hanyatló félholdja s hidegen halványuló csillagai. Az ifjú Kölesérinek fiatal kora ellenére már gazdag, színes múltja van. A család eredetét a korabeli Ugocsa, Szatmár és Bihar megyék területén kell keresnünk. A nagyapa Köleséri Mihály, felesége Kalmár Anna, fiuk, idősebb Köleséri Sámuel 1634-ben született Nagyváradon, 20 éves koráig az ottani református kollégiumban tanult. Élethivatásul a papi pályát választotta. Majd külföldre ment, hollandiai, belga s angol egyetemeken folytatta tanulmányait. Britanniai tartózkodása alatt remekül elsajátította az angol nyelvet. Amikor angolul prédikált, senki sem sejtette, hogy nem Albion szülötte. 1657-ben hazatért. Először Eperjesre ment. Onnan hívták haza szülővárosa kollégiumába teológiai tanárnak, ahol másfél évtizeddel azelőtt iskolai tanulmányait elkezdte. A rendkívül képzett, nagy tudású tanár teológiát, héber és görög nyelvet tanított oly tökéletességgel, hogy tanítványai — amint feljegyezték — az említett nyelveken hibátlanul leveleztek külföldi társaikkal . Megmaradt szerény naplójában saját kezűleg írja be: „Anno 1659. die 24 Januarii jedzettem