Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
ADATTÁR - Kapronczay Károly: Adatok a Semmelweis-szobor történetéhez
György 27 , Vastagh György és Stróbl Alajos neve, bár az ülés napján kézhez kapták Róna József szobrász ajánlkozó sorait is. 28 Abban maradtak, hogy nem sikerül megállapodásra jutni egyik művésszel sem, akkor pályadíjat írnak ki a szobor megalkotására. Az 1903. november 23-án kelt jegyzőkönyv szerint Tauffer Vilmos elnök örömmel jelentette be, hogy sikerült megállapodni Stróbl Alajossal, akinek megküldték a Fadrusszal kötött megállapodás szövegét a szobor megmintázásával kapcsolatban. 29 Stróbl Alajos azonnal munkához látott és 1904. február 28-án — még a hivatalos szerződés megkötése előtt — az Emlékbizottságnak bemutatta a szoborkompozíció mintáját. Erről a Semmelweis Emlékbizottság 1904. március 2-án tartott ülésének jegyzőkönyve szól részletesen. 30 Ez rendkívül érdekes abból a szempontból, miként képzelte el Stróbl elsőnek a Semmelweis-szob rot, mi a különbség a ma látható végleges forma között. Semmelweis alakját a róla készített utolsó fénykép alapján formázta meg magyaros ruhában, amint egy ugyancsak magyaros ruhában — széken — ülő, gyermekét Semmelweis felé nyújtó női alak vállára helyezi kezét. A főalak tekintete előrenézett, megjeleníteni akarva azt, hogy hallgatóinak bemutat egy nőt, aki megmenekült a gyermekágyi láz szörnyűségétől. A fő- és a mellékalak egy síkban állt volna a szobor talapzatán. Ez a megoldás nem nyerte el az Emlékbizottság tagjainak tetszését, aminek elsősorban Müller Kálmán adott hangot. Rendkívül humorosan kifejtett véleményével mindenki egyetértett, ennek szellemében adták meg végleges kívánalmukat Stróbl Alajosnak. A főalak és a mellékalakok ne legyenek egy síkban, Semmelweis úgy jelenjék meg, amint utolsó fényképe is mutatta, könyvvel a kezében az előadásra induló professzort jelenítse meg. A női alak ne legyen magyaros ruhában, allegorikus figuraként jelenítse meg a világ összes asszonyát, aki hálát akar adni Semmelweisnek, az anyák megmentőjének. (Dimer visszaemlékezése szerint Stróbl a női alak modelljeként feleségét mintázta meg.) Az Emlékbizottság állásfoglalását írásban nyújtotta át Stróbl Alajosnak, aki azt kész volt elfogadni, majd ezután született meg az igen részletes szerződés, amit 1904 júniusában aláírtak. Viszont Stróbl kifogást emelt a Fadrusz általjavasolt térrel kapcsolatban, sőt a Wenckheim-palota előtti terecskével sem volt kibékülve. 31 Szobrának nagyobb teret keresett, ahol jobban érvényesült volna. Különben a szobor végleges helyének kijelölése nem történt meg, mivel a Semmelweis Emlékbizottság nem fogadta el a Főváros Közmunkák Tanácsa által tett 1901-ben hozott végzést. Stróbl Alajos javaslatára végül — 1905 augusztusában — az Erzsébet térnek a Deák tér felőli részét igényelte a bizottság, amit csakhamar meg is kapott. 32 Annak idején — 1893-ban — egy alkalommal már szerepelt javaslatként, de akkor nem fogadták el, illetve nem is szerepelt a kérelmezett helyek között. Miután megszületett a végleges döntés, a mester ismételten bemutatta szoborkompozíciójának vázlatát, megtörtént a végleges megállapodás, Stróbl módosította a főalak anyagát: a bronz helyett márványt ajánlott, így egységes lett a fő- és a mellékalakok együttese. Az Emlékbizottság elfogadta a módosítást, főleg azután, hogy ez nem emelte a költségeket. Stróbl még 1905 őszén Carrarába utazott, hogy a megfelelő márványtömböket kiválassza és megvásárolja. Viszont ezek Budapestre történő szállítása rendkívül költséges lett volna, így úgy döntöttek, hogy Stróbl a helyszínen faragja meg a fő- és a mellékalakok szobrait, ezt szállítják majd Budapestre. 27 Zala György (1858—1937) a századforduló hivatalos művészetének jelentős szobrász képviselője, a neobarokk emlékszobrászat talán legjelesebb mestere. 28 Róna József (1861—1939) szobrász. Asztalosinasként kezdte, majd 1879-től Zumbusch mesteriskolájában tanult. 1885-ben Berlinben ösztöndíjat nyert. Antwerpenben és Párizsban Grand Prixt nyert alkotásaival, 1912-ben Budapesten — József és Putifarné c. kompozíciójával — aranyérmet kapott. Legismertebb köztéri szobra Savoyai Eugén lovasszobra, de Miskolcon, Szegeden, Komáromban is állnak szobrai. 29 Semmelweis Emlékbizottság 1903. november 23-i ülésének jegyzőkönyve. 30 uo. 1904. március 2. ülés jegyzőkönyve, uo. 1904. augusztus 28. ülés jegyzőkönyve. UO.
