Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története
A tanév végén 3 elméleti és 1 gyakorlati tárgyból kellett vizsgázni. Az első vizsga a növénytan volt. A jelölt elé nagyszámú, frissen szedett gyógynövényt raktak, amelyeket nemcsak gyógyszerészi, hanem botanikai nevükön is meg kellett nevezni. Tudni kellett, hogy melyik növénynek melyik része a hivatalos gyógyszer, mit készítenek belőle, mikor kell gyűjteni és hogyan kell tartani. A második vizsga a materia medica, vagy pharmaceutica volt. Itt a vizsgázónak az alapanyagok mindhárom csoportjából (mineralia, plantae, animalia) mutattak gyógyszereket, amelyeket fel kellett ismernie. Meg kellett magyaráznia, hogyan lehet megkülönböztetni a jól elkészített gyógyszereket a nem megfelelőktől, a már állás közben tönkrementektől vagy a hamisítottaktól, valamint azt is, hogy mi a hamisítások vizsgálatának a menete. Az utolsó elméleti vizsga a kémia és az általános gyógyszerészet (universa pharmaceutica) volt. A vizsga tárgya a gyógyszerészi eszközök, súlyok, a gyógyszerészi és kémiai műveletek, a recepturában alkalmazott jelek ismerete, valamint az összetett gyógyszerek elkészítésének menete. A 3 elméleti vizsga sikeres letétele után került sor a gyakorlati vizsgára. Mivel abban az időben még egyetemi gyógyszertár nem volt, így egy erre a célra kijelölt helybeli gyógyszertárban folyt le a gyakorlati vizsga. Ennek keretében a jelöltnek összetett gyógyszereket kellett előállítania a vizsgabizottság előtt, a hivatalos gyógyszerkönyv előiratai szerint. A vizsgabizottság elnöke az Orvoskar dékánja volt, tagjai pedig a kémia és a botanika professzorai, valamint 2 meghívott gyakorló gyógyszerész. Ha a vizsgák sikeresek voltak, a jelölt esküt tett és megkapta a diplomájával a „magisterpharmaciae" címet. Ha viszont a vizsga sikertelenül végződött, azt csak 1 év elteltével lehetett megismételni. Tandíj nem volt, de a vizsgák és az ennek alapján kiállított oklevél díja igen magas volt. Összességében 82 forint 48 krajcár, ami mintegy másfél hektó bor, vagy egy jó szarvasmarha árának felelt meg. Ez az összeg a következő tételekből tevődött ki: a 3 elméleti szigorlat (egyenként 3) összesen 9 aranydukát 38 fi 42 kr a gyakorlati szigorlat 6 aranydukát 25 fi 48 kr a kari pénztárba 3 fl — a jegyzőnek 4 fl 18 kr a pedellusnak 6 fl — a dékánnak 4 fl — bélyeg 1 fl — összesen: 82 fl 48 kr 26 Gyógyszerészképzésünkben némi visszaesést jelentett az az 1786. évi rendelkezés, amely megengedte az előírt tantárgyaknak magánúton való tanulását. A rendelkezés kimondta, hogy akinek a körülményei nem engedik meg az egész évet az egyetemen tölteni és ezért mint magántanulók A számoláshoz tudni kell, hogy 1 aranydukát = 4 forint (fl) 18 krajcár (kr), 1 forint pedig = 60 krajcárral. Merkur von Ungarn 1786/5. sz. 510—513., 1786/8. sz. 719—721. 1787/8. sz. 678—682., 1787/9. sz. 727-728. Demko i. m. 489. Gottl Antonia—Hegedűs Lajos: Kétszázéves pesti egyetemi gyógyszerészi oklevél. Gyógyszerészet 1979. 12. sz. 474—475. Lipták i. m. 362. Marosné i. m. 425. Perényi i. m. 110—111.
