Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története

menez alkalmozkodjék. A bécsivel megegyező (tehát az egész Habsburg Birodalom területén korlátozás nélkül gyakorolható) működésre feljogosító kitételt azonban 1773-ban már törölték a nagyszombati diplomák szövegéből.

19 Van Swieten 1772-ben bekövetkezett halála után a Habsburg Birodalom egészségügyi kormányzása Anton Störck kezébe került, ami különösen a magyarok szempontjából sötét korszakot jelentett. Mégis az 1774. évi tanulmányi reformja, gyógyszerészképzésünk szempontjából igen nagy jelentőségű volt. Ennek köszönhető a gyógyszerészhallgatók teljes jogú egyetemi polgárokká fogadása is, ugyanis bevezették őket az Orvoskar Matriculájába és részesülhettek a kar minden kiváltságában. Szintén ez a tanulmányi reform írta elő a gyógyszerészhallgatók számára a kémia és a botanika mellett a materia medica kötelező hallgatását is. A gyógyszerészeknek adandó cím tekintetében az egyetemek nehezen döntöttek. Az olasz és a francia egyetemek, ahol az első gyógyszerészi okleveleket kiadták, úgy határoztak, hogy mivel a „medicináé doctor" cím csak jeles szigorlatok alapján jár és a nem így képesített orvost pedig „magister "ként bocsátja el az egyetem, a gyógyszerészeknek is a „magister" címet adják. Az egyetemek történetének tanulmányozása viszont azt igazolja, hogy a „magister" cím eredetileg magasabb volt a doktorátusnál. Ezt viselték az egyetemi professzorok is, az általuk kreált alkalmi elődadók viszont csak doktorok voltak. A bölcsészeti karok legtöbbje szintén nem doktorátust, hanem magisteri címet adott. így a gyógyszerészek egyetemi rangja nagyobb lett, mint ahogy azt tervezték. A Störck-féle oktatási reform arról is intézkedett, hogy azoktól a korábban approbált gyógyszerészektől, akik nem az országos protomedikus vagy az egészségügyi tanácsos, esetleg valamely egészségügyi bizottság előtt vizsgáztak, hanem a városi vagy a megyei fizikus előtt, meg kell követelni, hogy ismét tegyenek bizonyságot szakmai tudásukról, de most már az egyetemi vizsgabizottság előtt. Ez a rendelkezés érthetően — különösen az idősebb gyógyszerészek körében — nagy visszatetszést keltett. Mint ezt levéltári adatok bizonyítják, többször fel kellett szólítani őket a vizsga letételére. Végül — mivel a rendelet értelmében e nélkül nem folytathattak volna tovább gyógyszerészi tevékenységet — engedniük kellett az erőszaknak.

20 Azokat az idős gyógyszerészeket, akik királyi kegyelem folytán mégis felmentést nyertek az egyetemi vizsga alól és csak „céhes" képesítéssel rendelkeztek, „antelicentiatus '-oknak nevezték. Ez a rendelkezés azonban nemcsak a vizsgára kötelezett gyógyszerészek körében volt népszerűtlen, hanem a korábban őket vizsgáztató hatósági orvosok (megyei, városi fizikusok) és a vizsgabizottságba korábban felkért gyógyszerészek körében is. Ok ugyanis anyagi okokból nem akartak lemondani vizsgáztatási jogukról, az egyetemi vizsgabizottság javára. Bár az 1759. évi rendelkezést már egy 1771 november 4-én kelt rendelet is hatálytalanította és kimondta, hogy a megyei fizikusokból és a köztiszteletben álló gyógyszerészekből összehívott vizsgabizottság által kiadott bizonyítványok ezentúl érvénytelenek, mégis 1775 március 15-én létre kellett hozni Bécsben egy kamarai-hely tartósági vegyes bizottságot, amely kénytelen volt az ügyet hosszasan tárgyalni és döntését az 1774. évi reform szellemében meghozni.

21 A Nagyszombati Egyetemet nem sokkal az Orvoskarának létesítése után előbb Esztergomba, 19 Ernyey i. m. 499. 20 Ezt megerősítette az 1876. március 13-án kelt 2683. sz. uralkodói, ill. az 1876. március 28-án kelt 14 253. sz. helytartótanácsi rendelet. Linzbauer i. m. III/l. köt. 224. 955. sz. Bolányi — Palatkás i. m. 422. Perényi i. m. 98. 21 Lipták i. m. 368. Perényi i. m. 93. és 112. Störck, Anton: Instituta. Vindobona. 1775. 45—46.