Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története
rendelkezéssel az oktató gyógyszertárak alapját vetették meg. Ezek az intézkedések 1914-től egy újabb gyógyszerészképzési reformot tettek szükségessé, amely szerint — a most már kötelező — érettségi után (reálgimnáziumi érettségi esetén külön latin nyelvvizsgával) a gyakornoki idő 2 év. Ennek letöltése után el kellett végezni a gyakornoki tanfolyamot és csak ezután lehetett jelentkezni a gyakornoki vizsgára. A gyakornoki vizsga tárgyai a gyógyszerészet (elmélet és gyakorlat), a kémia, a botanika, valamint a gyógyszerismeret voltak. Sikeres vizsga után a gyakornokból segéd (vagy divatos szóhasználattal: ,,nem okleveles gyógyszerész") lett. A gyakornoki vizsga után lehetett beiratkozni az egyetemre, ahol — most már mint érettségi bizonyítvánnyal rendelkezők — rendes hallgatóként látogatták az előadásokat. Mivel ez a képzési rendszer 1940-ig tartott, még ma is élnek olyan idősebb kollégák, akik itt megálltak és nem folytatták tovább tanulmányaikat az egyetemen, ha úgy érezték, hogy a későbbiek során úgysem áll majd módjukban önálló patikavezetéshez jutni. így pedig a tandíjat és a vizsgadíjat, valamint a munkából kieső egyetemi éveket megtakarítva, a nyugdíjaztatásukig gyógyszerészsegédként (nem okleveles beosztott gyógyszerészként) működhettek, valamivel kevesebb fizetésért mint az egyetemet végzett gyógyszerészsegédek (beosztott gyógyszerészek). Az új gyógyszerészképzési rendszer a segédidőt 2 évről 3 évre emelte fel, amelyből 2 évet tetszőlegesen az egyetemi évek előtt is, vagy azután is le lehetett tölteni, viszont a harmadik évet feltétlenül az egyetem elvégzése után kellett letölteni. A segédidő letöltését a területileg illetékes tiszti főorvosnak kellett igazolnia. Lényeges újítás volt az approbációs vizsga ismételt bevezetése. (A vándorévek után is volt ilyen.) Jelen esetben ezt az utolsó segédév letöltése után lehetett letenni és csak ez jogosított a gyógyszertár önálló vezetésére. Ennek különös jelentősége azért volt, mert így a jelöltnek éreznie kellett, hogy a gyógyszertári gyakorlatot nemcsak le kell töltenie, de arról számot is kell adnia az approbációs vizsgán, amelynek helye az Egyetemi Gyógyszertár volt és egy teljes napot vett igénybe. Ugyanis délelőtt a több ismeretlen galenikum meghatározásából álló gyakorlati vizsga folyt és ennek eredményessége esetén, délután az elméleti vizsgára került a sor, a gyógyszerészeire vonatkozó jogszabályok és a gyógyszerészeti technológia tárgykörökből. 15 AZ EGYETEMI GYÓGYSZERÉSZKÉPZÉS A korabeli felfogás szerint egy egyetem csak akkor volt ,,teljes értékű", ha mind a 4 kara létezett. Az 1635-ben — a török hódoltság miatt ideiglenes jelleggel Nagyszombaton — alapított egyetemnek, alapításakor még csupán teológiai és filozófiai kara volt. A jogi kart csak 1667-ben létesítették, az orvoskart pedig 1769-ben. Az orvoskart — amelyben a gyógyszerészképzés is folyt — Gerhard van Swieten holland származású orvos, Mária Terézia tanácsadója és a Habsburg Birodalom egészségügyének vezetője, javaslata alapján szervezték meg. 16 A tervezet tulajdonképpen a 15 105 597/1912. sz. VKM rend. 88 016/1914. sz. VKM rend. 112 745/1914. sz. VKM rend. Lipták i. m. 382. Végh i. m. 42. Zalai Károly: A gyógyszertárak szerepe a gyógyszerészképzésben. Gyógyszerészet 1972. 4. sz. 142—143. u.ő. : adatok a 60 éves budapesti egyetemi gyógyszertár múltjából és jelenéből. Gyógyszerészet 1968. 3. sz. 99. Zboray Bertalan—Zalai Károly: Az egyetemi gyógyszertár a gyógyítás és az oktatás szolgálatában. Orvostörténeti Közlemények 51—53. sz. 216. 16 Perényi Frigyes: Gyógyszerészképzés a nagyszombati egyetemen 1770—1777. Orvostörténeti Közlemények 57-59. sz. 112.
