Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Böszörményi János — Zboray Bertalan: A magyar gyógyszerészet helyzete az 1945 utáni években

Szabolcs megye: Scholz Miklós Borsod-Abaúj megye: Nádler Viktor Komárom megye: Losonczi János Nógrád megye: Kiss Sándor Vas megye: Bartha Béla Zala megye: Fogarassy Ferenc Baranya megye: Elmer János Bács-Kiskun megye: Temesváry József Békés megye: Nagy Géza Hajdú-Bihar megye: Pinczésy László Heves megye: Lőrinczy Iván 1952 júniusában jelent meg az Eü. Minisztérium rendelete (3180/10—41/1952 E.M.), amely ismerteti a vállalatok alkalmazásában álló szakfelügyelő-gyógyszerészek feladatait, hangsúlyozva, hogy az ellenőrzés alkalmával szakmai tanácsadást is végezzenek a helyszínen. A 8360/8/1952. E.M. számú utasítás újból rendezi a gyógyszertárak nyitva tartását. Eszerint a munkaidő — munkanapokon osztatlan napi: 8 óra és a munkaidő nem kezdődhet reggel 7 óra előtt és nem végződhet este 20 óra után.

20 1952 júliusában kezdi meg működését a Sallai u. 27. alatti üzlethelyiségekből kialakított és dr. Zalai Károly budapesti szakfelügyelő vezetése alatt álló gyógyszervizsgáló laboratórium. A laboratóriumot a budapesti és a Pest megyei vállalat közösen üzemeltette, így a 6 budapesti szakfelügyelő mellett 2 Pest megyei is, igen jól felszerelt munkahelyet kapott. Időnként a megyei szakfelügyelők munkáját is itt ellenőrizte Péntek Lászlóné főszakfelügyelő, valamint Bölcs Béla, a Pest Megyei Tanács szakfelügyelője is.

21 A budapesti vállalat 1952 májusában nyitotta meg a Rákóczi úti volt Csillag patikát, alapos átalakítás és renoválás után. A megnyitáson maga Ratkó Anna miniszter asszony és a vállalat igazgatója (Bakanek János) és vezetősége is megjelent.

22 TANFOLYAMOK - TOVÁBBKÉPZÉS Már a IV. kiadású Gyógyszerkönyv megjelenése után tartott ismertető továbbképzési tanfolyamok sikere nyilvánvalóvá tette, hogy a tudomány haladtával a lényegesen kibővült gyógyszerkincs ismerete a gyakorló gyógyszerészek számára csak megfelelő széles tárgykörű tanfolyamok rendezésével oldható meg. Miután a szakmában dolgozók szakszervezeti csoportjában az okleveleseken kívül a technikusok, laboránsok is tagok voltak, a vezetőség már kezdettől fogva sürgette ez utóbbiak szakmai ismereteinek kibővítését. Elgondolásukat a jövő igazolta, mert az egykori és „manufaktúrának" nevezhető kis patikából állami üzem lett, ahol lényegesen megnőtt — az adminisztráció növekedése következtében — a feladatok száma és a technikus-segéderők száma. Az első „Szakmunkásképző tanfolyam" 1948-ban indult meg. Az Iparügyi Minisztérium a népjóléti miniszterhez intézett 9989/II/2. LM. sz. levele

23 következőkben ismerteti a tanfolyamot: A tanfolyam célja: A gyógyszertári segédmunkások szaktudásának bővítése A Gyógyszerész, A Gyógyszerész, A Gyógyszerész, A Gyógyszerész, 1952. 6. sz. 128. 1952. 8. sz. 157. 1952. 4. sz. 71. 1948. 16. 495.