Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története
A GYAKORNOKKÉPZÉS Az 1940. évi oktatási reform bevezetése előtt, az egyetemi képzést a gyakornokképzésnek meg kellett előznie és ennek az időtartama az évek során jelentősen változott. Mindenesetre a gyógyszerészképzést általában a hosszú gyakornoki idő és a rövid egyetemi oktatás jellemezte 1770-től, egészen az 1940. évi oktatási reform bevezetéséig. Tulajdonképpen ez helyes is volt, hiszen abban az időben a gyógyszerészet manuális foglalkozást jelentett és amíg a szakma gyakorlati részét kellő mértékben nem oktatták az Egyetemi Gyógyszertár és a Gyógyszerészeti Intézet laboratóriumaiban, addig ennek elsajátítására csak a patikai gyakorlat adott lehetőséget. Eleinte az egyetemi tanulmányokat megelőző képzést még nem szabályozták ugyan, de részint mivel az egyetemi előadások kezdetben még latin nyelven folytak, részint pedig mivel az orvosi vények és a gyógyszerkönyvek szövege is latin nyelvű volt, ezek megértéséhez alapfokú latin nyelvismeret feltétlenül szükséges volt, amit a 4 algimnáziumban lehetett megszerezni. A vándorlóévek ekkorra megszűntek már, tehát a 4 algimnázium elvégzése után lehetett jelentkezni egy patikába gyakornoknak, majd a 6 év gyakornoki idő (tirocinium) sikeres befejezését követhették az egyetemi tanulmányok. A XIX. század közepéig nagyjából e szerint folyt a gyakornokképzés, bár 1833-ban született egy ezt érintő, de meg nem valósult javaslat, amely szerint csak 6 gimnázium elvégzése után lehetett volna jelentkezni gyógyszerészgyakornoknak, a tirocinium időtartama viszont csak 3 éves lett volna. (Meg kell jegyezni, hogy ebben az időben még csak 6 gimnáziumi osztály volt. A VII. és VIII. osztályt, valamint az érettségi vizsgát csak később vezették be.) A tervezet szerint a gyakornoki időt követő sikeres tirocinális vizsga után, további 2 év segédidő előzte volna meg az egyetemi tanulmányokat. Az 1835-ben megjelent gyógyszerészképzésre vonatkozó rendelet azonban továbbra is csak 4 algimnáziumot, valamint a magyar, a német és a latin nyelv ismeretét írta elő. 7 Ezt a javaslatot a szabadságharc alatt megismételték azzal a változtatással, hogy a 2 éves segédidő csak az egyetemi képzés után következhetett volna és az egyetemi képzést is 2 évre emelték volna fel. A szabadságharc bukása miatt azonban ez a javaslat sem valósult meg, csak évtizedek múlva. 8 A szabadságharc után, 1851-től Magyarországon is az osztrák rendszerű gyógyszerészképzést vezették be, ami az előbb említett javaslatokhoz képest visszaesést jelentett. E szerint 4 algimnázium elvégzése után (amelyet 1853-tól még kitűnő eredményű bizonyítványhoz is kötöttek) következett a most már 3 évre csökkentett gyakornoki idő, amelyet a tirocinális vizsga zárt le. Az ezt követő 2 év segédidő letöltése után kerülhetett csak sor az egyetemi tanulmányok megkezdésére. A gyógyszerészképzés és ezen belül a gyakornokképzés ügye az 1867. augusztus 26-án rendezett Országos Gyógyszerész Nagygyűlésen első napirendi pontként szerepelt. A kérdés tanulmányozására kijelölt bizottság 8 gimnáziumi előképzettséget javasolt, azonban a többség még a 6 gimnáziumot is sokallotta, így gyógyszerészképzésünk ügye ekkor még nem jutott előbbre. Egy 1873 októberében ismét benyújtott gyógyszerésztestületi beadvány kapcsán Trefort Ágoston vallás- és 7 Az 1835. november 27-én kelt, 267. sz. Vallás- és Közoktatásügyi kibocsátvány. Kempler Kurt: A gyógyszerész gyakornok-képzés fejlődésének nehézségei a XIX. században. Gyógyszerészet 1975 4. sz. 143. 8 Az 1848. június 10-én kelt, 346. sz. Kereskedelemügyi Miniszteri rendelet. Linzbauer i. m. III 5. köt. 922. 3740. sz. Gyógyszerészi Hírlap 1848 1. sz. 3—4. Halmai János: Gyógyszerészképzési törekvések 1848-ban. Orvostörténeti Közlemények 51—53. sz. 202—204. u.ő.: 1848-as szabadságharcunk gyógyszerészi vonatkozásai. Gyógyszerészet 1961 3. sz. 106. Lipták i.m. 376. old.
