Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KÖNYVSZEMLE - Mészáros M. János: Magyar állatorvosi érmek, plakettek és jelvények (Rádóczy Gyula) - Micheloni, Placido: Storia dell'odontoiatria. Vol. 1—3. Piccin ed. (Kapronczay Katalin)

idézetek, más álomelemzők véleménye és a szerző saját, Jungot módosító eszméi — gondosan megkülönböztetve a jungi gondolatot és a saját elgondolást — ebből áll a könyv. A jungiánus pszichoterapeuták számára nélkülözhetetlen könyv. Kasánszky Zsombor Mészáros M. János: Magyar állatorvosi érmek, plakettek és jelvények. Mezőgazdasági Könyvkiadó. Budapest, 1986. 97 p., 73 kép-pár. A teljes magyar szöveg angol fordításával együtt megjelent munka hézagpótló jelentőségű, mivel önálló munkaként eddig nem jelent meg ilyen feldolgozás. A könyvhöz Kovács Ferenc, az Állatorvostudományi Egyetem rektora írt előszót. A leíró rész beosztása a következő: először a személyi érmeket és plaketteket találjuk, rövid életrajzi és munkásságra kiterjedő leírással, majd a jubileumokra kibocsátott érmeket, plaketteket és jelvényeket. Ezt követik a jutalomérmek és a sort a kongresszusi kibocsátások zárják le. A függelékben a személyek és intézmények névmutatóját és az éremtervezők névsorát találjuk. Nagy érdeme a szép megjelenésű könyv leíró részének, hogy a személyekkel, eseményekkel, intézményekkel kapcsolatosan rövid tájékoztatásokat ad, amely eligazítja az olvasót az érem kibocsátásának okára vonatkozóan. Rádóczy Gyula Micheloni, Placido: Storia dell odontoiatria. Vol. 1—3. Padova, Piccin ed., 1976—1979. XXXVIII. + 1257 p. ill. A szakirodalomban több egyetemes fogászattörténeti feldolgozás ismert, különösen jelentősek az angol és francia kiadványok. Az eddig megjelent művekre csaknem minden esetben az az aránytalanság jellemző, hogy a szerző hazája történeti adatait a legnagyobb részletességgel ismerteti a többi ország kárára. Ezt a hibát nem követte el Placido Micheloni, valamennyi korszak és terület fogászatának fejlődését feltárta a lehető legnagyobb részletességgel. Az első kötet a prehisztorikus időktől az antik Rómáig terjedő időszakot dolgozza fel, ebben a kötetben találhatók meg a természeti népek fogászatára vonatkozó adalékok is. A második kötet a középkor fogorvoslását taglalja a 17. századdal bezárólag, a harmadik kötet pedig eljut egészen napjaink legkorszerűbb fogászati gyógymódjainak és a fogbetegségek megelőzésére irányuló törekvéseknek a bemutatásáig. A terjedelmes munka összességében és részleteiben is azt bizonyítja, hogy írója nem csupán a fogászat szakmai részének jó ismerője, de a történeti kutatásokhoz is megfelelő előképzettséggel bír. (Az előszóból megtudjuk, hogy a római egyetem orvostörténeti intézetében Pazzini professzor tanítványa volt.) Gazdag képanyagot és minden fejezet végén a felhasznált irodalom jegyzékét közli a szerző, valamint egyesített név- és tárgymutató csatlakozik minden egyes kötethez. Kapronczay Katalin