Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

ADATTÁR - Huszár György: Magyar orvosok önéletrajzai

klasszikus önéletrajzok, visszaemlékezések túlnyomó része spontán íródott, de azért számos autobiográfia megírásának indítéka felszólítás vagy felkérés volt. A felszólításra írott orvosi önéletrajzok kevésbé vehetők egy kalap alá, mint a spontán írottak. Terjedelmük és színvonaluk a felszólítás céljának megfelelően igen változó. A spontán és felszólításra írott munkák elkülönítése nem mindig lehetséges. Például az orvosi folyóiratokban megjelenő önéletrajzok egy része szerkesztőségi felkérésre (és ez nincs mindig következetesen jelölve), más része spontán íródott. A két csoport között nincs értékelhető különbség. Nagy kort megért kiváló orvosokat az újságírók alkalomadtán felkérik, hogy számoljanak be életük folyásáról. Az újságíró feltett kérdéseire adott válaszokból ún. interjú-önéletrajz alakulhat ki. A felkérésre írott (esetleg előadott és csak később kinyomtatott) önéletrajzok gyűjteménye sajátságos lelőhelyei a magyar orvosi autobiográfiáknak. Ezek közül a legértékesebb a „Gyógyító tudósok" (szerk.: Kövesné Terstyánszky Edit), Budapest, Minerva, 1982., 20 budapesti emeritált orvosprofesszor visszaemlékezését tartalmazó kötet. A visszaemlékezések 1976—1981 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Dr. Jahn Ferenc Kollégiumában mint előadások hangzottak el. 1986. év végén már csak 10 visszaemlékező volt életben. Három kiváló orvostudósunk önéletrajza található a Grote által szerkesztett ,,Die Medizin der Gegenwart in Selbstdarstellungen" (Meiner, Leipzig) című 1923-ban megindult kötetekben. Ez az önéletrajz-gyűjtemény része a „Die Wissenschaft der Gegenwart in Selbstdarstellungen ' ' című sorozatnak, amely különböző tudományágak (filozófia, jog, orvostudomány, művészet, történelem, közgazdaságtan, vallástudomány) prominenseinek önéletrajzát közli. Egy-egy kötetben 4—6 orvosi önéletrajz kapott helyet, mindegyik lapszámozása 1-gyel kezdődik, a szövegrész előtt megtalálható a szerző arcképe (fénykép v. festmény). Autobiográfiát kiegészíti az önéletrajzíró tudományos munkáinak a felsorolása (bibliográfiája). Az önéletrajzok terjedelme kb. 50 oldal. Feltehetően a szerkesztő útmutatást adott az írónak, mert az önéletrajzok felépítése némi hasonlatosságot mutat. Az orvosi önéletrajzok szerényebb forrása György E. (szerk.): „Amíg városatya lettem...", Budapest, Globus, 1931. című mű, amely a főváros akkori főtisztviselőinek és törvényhatósági bizottsági tagjainak önéletrajz-gyűjteménye. A közel 250 önéletrajz közül hatot orvosok írtak. Néhány értékes orvosi önéletrajz és számos önéletrajzi részlet (háborús és deportációs élmények) található a Scheiber S. szerkesztette „Évkönyvek"-ben. A felszólításra írott önéletrajzok egyik-másik csoportja kéziratban maradt csak fenn. így néhány szemorvos kéziratos önéletrajza, melyekhez Györfjy István gyűjteménye révén jutottam. Györffy ,,A XX. században működött jelentősebb magyarországi szemorvosok életrajzi adattára ' ' (1987) című munkája elkészítése előtt írásban felkérte a prominens szemorvosokat adataik közlésére. Egyesek a kért adatokon túlmenően részletes önéletrajzukat is megküldték és Györknek sikerült néhány 1987 előtt elhunyt szemorvos kéziratos önéletrajzát is felkutatni munkájához. A felszólításra írott kéziratos önéletrajzok másik csoportjában olyan írások vannak, amelyeket egy beadványhoz, kérelemhez vagy kérvényhez mellékeltek. A szerző ennek érdekében kedvezően csoportosítja élete eseményeit és nem tér ki a kedvezőtlenekre, esetleg tudatosan meghamisít egyes adatokat. Ezeknek autobiográfiai értéke igen korlátozott és csak egészen kiemelkedő (például Madzsar József), vagy ha nem is jeles, de történelmi szempontból figyelmet érdemlő ember (például Csilléry András) írása tarthat számot érdeklődésre. Értékesebbek az olyan, a XIX. században felszólításra írott és kéziratban fennmaradt önéletrajzok, amelyek szerkesztésére az illető további pályafutását befolyásoló körülmény nem hatott. Ilyen orvosi önéletrajzok találhatók az MTA Kézirattárában. Az MTA alapítása óta felkérte tagjait, hogy készítsenek önéletrajzokat, sajnos azonban nem minden akadémikus orvosnak található önéletrajza a kézirattárban. Ennek oka, hogy egyrészt feltehetően nem minden akadémikus küldte el önéletrajzát, másrészt az önéletrajzok egy része elkallódott. Szokás volt az emlékbeszédre fel-