Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Vitálisné Zilahy Lídia: A tűzliliom mint gyógynövény és sírvirág a Pest megyei Monoron

Fazekas Mihály költőtől származik 1807-ből. Magyar Füvész Könyvük 235. oldalán található: „246. SÍLIOM. (HEMEROCALLIS) sárga S! (H. flava)... Vir. sárga szagos, (sárga Tubarózsa, sárga Liliom, lábmosó fű.) lángszín S! (H. fúlva) a sárgától abban különbőz, hogy belsősziromhasábi tompahegyük; erei elágazók. Virága lángszín, szagátlan. " Rapaics R. (1932) véleménye szerint a Síliom név a sárga liliom összevonásából, szómetszéséből származik. Diószegi S. és Fazekas M. — mint látjuk — nemcsak a sárga virágú liliomot illeti Síliom nemzetségnévvel, hanem a lángszínű fajt is, ezért Rapaics R. magyarázatával nem értünk egyet. Véleményünk szerint a Síliom név a sír liliomból származik. Diószegi S. és Fazekas M. könyvük bevezetőjében a következőket írják: „A gyönyörűségre és pompára nevelt kerti plántákra nézve még most ez a ' könyv soványon jelenik meg. Jó lenne végire járni mitsoda plánták azok, mellyek Hazánkban az Uraságok kertjeiben találtatnak, és azokkal a ' Nemzeti Füvész-Könyvet gazdagítani. Mi ezt nem tehettük, mert a 'mely Laistromot vártunk, kezünkhöz nem érkezett; mi pedig a ' munkával tovább nem késhettünk. E bevezetőből kiderül tehát, hogy a leírt növények többsége erdőn — mezőn, kertekben, templomok udvarán — és így feltehetően a temetőkben is — nő, virágzik. A sírokra ültetett Hemerocallis nemzetségbe tartozó liliom pedig könnyen kaphatta a sírliliom és ebből a Síliom nevet. Monoron azonban sem a tüzes tubarózsa, sem a síliom nevet nem használták. Ebből arra következtethetünk, hogy a növény már e két névadás, tehát 1783 előtt Monorra került. Az 1401-ből származó Zsigmond-kori oklevélből tudjuk, hogy Monoron Boldog György nevezetű templom állt. Az Egri Káptalanhoz tartozó monori szabadköltözésű jobbágyok és zsellérek előbb lutheránus, majd kálvinista hitre térve, tovább használták a régi templomot. A templom körül volt a temető, így az is a megreformált egyház használatába került. Feltételezhető, hogy a tűzliliom gyógyászati alkalmazásán kívül, különleges tulajdonságára figyeltek fel: „Csak egy napra nyílnak, a nap csókolja őket életre, s napnyugtával örökre elhervadnak. ' ' Ennek alapján a gyorsan elmúló földi élet jelképét láthatták a virágban. Feltevésünket alátámasztja a református temetési szertartásokon énekelt XC. zsoltár 3. verse is (Szenczi Molnár A.): „Kimúlni hagyod őket oly hirtelen, Mint az álom, mely elmúlik, azontúl } Mihelyt az ember felserken álmából; Es mint a zöld füvecske a mezőben, A mely nagy hamarsággal elhervad, Reggel virágzik s este megszárad. A monori öregek elbeszélése szerint a temetési ének alatt ültették el a Hemerocallis gyökerét, a fejfa mellé a sírhantra. így válhatott sírvirággá a tűzliliom. A virág szimbolikus jelentése lassan feledésbe merült, de a sírvirág ültetésének hagyománya hosszú időn át megmaradt. A Hemerocallisnak a monori református temetőben sírhantokra való ültetése vajon régi pogány szokáshoz, a másvilágban való hitükhöz, vagy a keresztény egyház Jézus feltámadásáról szóló tanításához kötődik-e? Ezt nehéz eldönteni, mivel erre megközelítő magyarázatot csak a néprajzi, nyelvészeti és a régészeti anyagok adhatnak.