Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kerekes László: Életképek a harmincas évek egészségügyi és népjóléti gondozásának történetéből

KÖRNYEZETEGÉSZSÉGÜGY. LAKÁSHYGIENE E súlyos kérdés gazdasági jellegű megoldásával szemben inkább csak a meggyőző szó imponderábilis eszköze állt a védőnők rendelkezésére. Az alábbi, Mezőkövesdről szóló sorok általános érvényűnek tekinthetők. ,, Közegészségügyi szempontból főleg a régebbi épületek kifogásolhatók, mert szigetelésük nincs, nedvesek, ablakaik kicsinyek, padlójuk földes és szinte melegágyai a reumás megbetegedéseknek és gümőkórnak. Utóbbi annál veszélyesebb, mert a lakások nagyrészben zsúfoltak, hiszen az egyszoba-konyha-kamrás lakásokban átlagban öt, de gyakran tíz ember is él összezsúfoltan... Úgy a lakóházaknak mint az istállóknak az ablakai kicsinyek... A szobák padlója földes, csak elvétve találunk deszkapadlót vagy betonpadlót... Az udvarokban nincsenek rendes szemét- és trágyagödrök, hanem csak szemétdombok és trágyadombok, emiatt a szél a szemetet szétszórja, a trágyáié pedig szétfolyik, és az udvart, utcát piszkítja. " [21] Hasonlóan vigasztalan a kép más községekben is. ,,A házak kivétel nélkül vert földből készültek... nyirkosak... az amúgy is kicsiny, szűk udvaronfelhalmozva áll a sok tisztátlanság... alig találni árnyékszéket. Ezt az itteni falusi nép nem is életszükségletnek, mint inkább felesleges valaminek tartja... A védőnő figyelmének kell kiterjedni sokszor arra is, hogy megfelelő helyet találjon erre a célra az udvar valamelyik szögletében. " [17] Ennyi talán elég ahhoz, hogy történelmi tablót adjunk a magyar falu közegészségi viszonyairól és ezzel összefonódott szociális helyzetéről, a század harmincas éveiben. Talán sikerült valósághű pillanatképeket felvillantani a Zöldkereszt történelmi jelentőségű tevékenységéről, munkatársainak példás helytállásáról. Bár a példák kiemelése nem a statisztikai átlag meghatározásának szigorú szabályai szerint történt, ám mivel a tárgyalt jelenségek elsősorban nem földrajzilag determináltak, hanem társadalmi, gazdasági, történelmi és kulturális, ideológiai tényezők hatására alakulnak ki: egy kis ország területén belül nagy valószínűséggel így is az átlagosnak felelnek meg. Befejezésül következzék néhány reprezentatív számadat, hogy távlatot adjon a felidézett képeknek. A Zöldkereszt egészségvédelmi munkájának volumenéről tájékoztatnak a következők: 1935 nyaráig 273 község 400 000 lakosát részesítették zöldkeresztes típusú anya-, csecsemő-, iskolaegészségügyi és anti-tbc-s gondozásban. Ezen felül 300 000 ember egészségvédelmét szervezték meg. 1933-ban tízéves programot dolgoztak ki, mely idő alatt 800 egészségvédelmi körzetet kívántak felállítani. 1938-ban 215, 1939 végére 305 körzetben indult meg a munka. [2] Nagyrészt a Zöldkereszt munkájának eredményességéről tanúskodik a kor egyészségügyi helyzetét leginkább jellemző halálozási adatok alakulása: Az évi csecsemőhalálozás 1920-ban 50 000, 1938-ban 24 000 Az évi tbc-halálozás 1920-ban 28 000, 1938-ban 13 000 Az évi fertőzőbeteg-halálozás 1920-ban 16 000, 1938-ban 5 000 [2] Mindez egyben adalék az egykori „ismeretlen zöldkeresztes védőnő" arcképéhez. LÁSZLÓ KEREKES, M. D. H—1031 Budapest, Ányos u. 3.