Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Felkai Péter: Abraham Lincoln meggyilkolása és újjáélesztése a korabeli orvosi ismeretek tükrében

zust és légzésszámot figyelve. [22, 23] Azonban már az első időkben tömegesen fordultak elő hirtelen halálesetek az éter- és kloroformnarkózisok közben. Ekkor fordult csak az orvosi közvélemény teljes érdeklődése az újraélesztési eljárások felé. Schiff figyelte meg először kutyák szívén a kloroform hatására létrejövő ventricularis fibrillatiót 1874-ben. Addigra azonban már elterjedőben volt egy olyan kézi, mesterséges újraélesztési eljárás, melyet a mai napig is látunk alkalmazni. Sylvester dolgozta ki 1858-ban, és lényege az volt, hogy a hátán fekvő beteg két karját a mellkasára, majd oldalára kell ritmusosan helyezni. [24] E módszer alkalmazását figyelhetjük meg Lincoln elnök újraélesztése közben is. Az első, sikeres és tartós eredményű újraélesztést emberen sokan Balassa Jánosnak tulajdonítják. [25, 26] Balassa Európában nemcsak elsőként alkalmazta rutinszerűen az éternarkózist, hanem mikor 1858-ban egy lánybetege légzés- és szívmegállást szenvedett, conicotomiát és behívásos lélegeztetést alkalmazott és külső szívmasszázzsal újra indította a keringést. [27] Ezeken az alapokon nyugodhatott tehát Leale doktor újraélesztési tevékenysége. O azonban több vonatkozásban is „megelőzte korát", ami alatt azt értjük, hogy — nyilván logikus gondolkodásmóddal — rájött arra, amire akkoriban kevesen gondoltak: a hátraesett nyelv légútelzáró voltára. Ezért húzza előre a nyelvet. Ez nem volt akkoriban közismert műfogás az orvosi gyakorlatban: Laborde például 1898-ban a nyelv húzogatásával a légzési reflexet igyekszik csak kiváltani. A szájtól szájba végzett mesterséges lélegeztetést a feledés homályából pedig csak 1959-ben emelte ki Safar. [28] Mivel Balassa újraélesztését széles körben publikálta, lehet, hogy a fiatal Leale ismerte a külső szívmassage fontosságát. Akár olvasott róla, akár nem, fejet kell hajtanunk orvosi lelkiismeretessége és logikus gondolkodáson alapuló tettrekészsége előtt. Búcsúzzunk hát ettől a rövid történeti visszatekintéstől az ő szavaival, mikor szeretett elnökének halálos ágyától hazafelé indult: ,,Mély töprengésbe merülve hagytam el a házat. Odakint hideg eső ragadott ki tűnődéseimből. Vizes lett a hajam, mert a kalapom a színházban maradt a székemen. Öltönyöm tele volt vérfoltokkal. Egyetlenegyszer sem ültem le attól a perctől fogva, amikor az Elnök segítségére rohantam. Dideregtem, fáztam, és szomorú voltam. PÉTER FELKAI, M. D. spec, for intensive care H—1015 Budapest, Csalogány u. 4/D Hungary SUMMARY Author describes President Lincoln's resuscitation attempted by a young surgeon, Charles A. Leale on the scene. In connection with this event the author analyses the moments of this resuscitation attempt and gives a short historical review of the development of the resuscitation before 1865. IRODALOM 1. Leale, C. A.: Lincoln's last hours. Nat. Library of Medicine, Washington, 1909. 2. Sandburg, C: Abraham Lincoln. Budapest, 1965. 3. Taft, Ch.: Medical notes on the case of president Lincoln. Med. rec. 1893, 43. 388—389. cit. 5. 4. J. Bishop: Lincoln utolsó napja. Budapest, 1973. 5. Montgomery, J. W.: Resuscitation of president Lincoln. J. Amer. Med. Ass. 1961, 176. 1, 76—78.