Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Vida Mária: Chyzer Kornél és a magyar fürdőügy reformja (1836—1909)
Chyzer Kornél életművében a balneológiai művek jelentős helyet foglalnak el. Akadémiai székfoglaló előadásában feldolgozta saját megyei főorvosi területének fürdőügyét: ,,Sáros megye ásványvizeiről" címen. 13 Mint Zemplén megye főorvosa 1869—1892 között Sátoraljaújhelyen élt. Kezdetben megyéjének, majd szinte az egész ország valamennyi fürdőhelyét beutazta és forrásait megvizsgálta. Az egyes fürdőkről készített összefoglalásokat általában két nyelven, magyarul és németül is megjelentette azzal a céllal, hogy nemzetközileg is népszerűsítse fürdőhelyeinket. Sorrendben: az erdőbényei (1877), a ránk-herlányi (1880: németül, 1881: magyarul) fürdő; a szobránczi fürdő (1882); a czigelkai Lajos-forrás jódtartalmú savanyúvize (1882, németül és magyarul). Végül természetesen közreadta ,,Zemplénmegye ásványvizeiről" szóló összefoglalását is az Akadémia egyik közleményében. 14 A czigelkai Lajos-forrás tulajdonosa, Erdődy István gróf, Sáros megye főispánja Chyzert kinevezte a megye tiszteletbeli főorvosává, neki ajánlotta 1882-ben ,,A czigelkai Lajos-forrás jódtartalmú sós-savanyúvíz ismertetése" című kis füzetét. Bár a forráshoz fürdő nem épült, a víz sem elegendő erre a célra, mégis mint jelentős jódvizet Bártfafürdőről használni lehet, mert ahhoz közel fekszik. Chyzer gyomorrontás és gyomorbántalmak, tüdőbaj, hólyagbántalmak, női ivarszervi bajok, syphilis, csúz és köszvény gyógyítására alkalmasnak tartja. 15 Még ebben az évben megírta a magyar Kárpát-Egyesület 1881-ben házi iparcikkek és ásványvizek Szobránczon rendezett kiállításának katalógusaként ,,A szobránczi fürdő ismertetésé'"-t, amely természetesen németül is megjelent. Széles körű balneológiai ismereteire felfigyelt az orvostársadalom is. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1882-ben Debrecenben tartott 22. vándorgyűlésén az állandó központi választmány felkérésére előadást tartott „Magyarország gyógyvizeiről, azok értékéről s értékesítéséről" címen. Az 1869-ben Fiumében rendezett vándorgyűlés óta állandó résztvevője volt ezeknek a tudományos szimpóziumoknak, tagja az 1842-ben alapított állandó ásványvízi bizottságnak. A vándorgyűlések régi szokásával lett, hogy üléseiket vagy fürdőhelyen rendezték, vagy kísérő programként megtekintették a közeli fürdőket. így 1842-ben Szliács, Szklenó, 1843-ban Ivánda keserűvizének, 1844-ben Torda sósfürdőinek, 1845-ben Harkány, 1846-ban Bártfa, RánkHerlány, Szinnye-Lipócz, Rudnok meglátogatása szerepelt a programban. 16 Az utóbbi Kassán és Eperjesen rendezett közgyűlés mutatta be az első ásványvíz-kiállítást Sáros megye 87 vizéből. 17 Tizenöt évi halogatás után az 1860-as években újjáéledő vándorgyűlések 1867-ben ismét napirendre tűzték a fürdőügyet: Herkulesfürdőn 1872-ben, Élőpatakon 1875-ben tartották meg ülésüket. 13 Chyzer K.: Sárosmegye ásványvizeiről. Magyar Akadémiai Értesítő Matematikai és Természettudományi Osztályának Közlönye, IV. (1863), III.sz. 259—341. az előadás 1863. február 16-án hangzott el. Német nyelven is megjelent egy bécsi geológiai folyóiratban. 14 Matematikai és Természettudományi Közlemények, 1882. 15 Chyzer K.: A czigelkai Lajos-forrás jódtartalmú sós-savanyúvíz ismertetése. Bp. 1882. 28—31. 16 Chyzer K.: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűléseinek története 1840-től — 1890-ig. A Nagyváradon 1890. augusztus 16—20-ig tartott XXV-ik jubiláris nagygyűlés alkalmára,... Sátoraljaújhely, 1890. 18—19., 39., 42., 46., 49., 53. vö. Halász G.: Az eddigi magyar természetvizsgáló gyűlések történetei és hasznai. Vándorgyűlések munkálatai... V. Kolozsvár, 1845. 196., 96. — Erdély részére vízbontó bizottság alakul. Grósz Frigyes javaslata ásványvízi és fürdői évkönyv kiadására. Orvostudor Grósz Frigyes értekezése, Magyar és Testvér Erdélyhez ásványvizei orvos és státusgazdasági fontosságáról és e két tekintetbeni gyarapításáról. 90—96. Magyarországi Pécsett tartott 6. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Pécs, 1846. 81—85. 17 Uo. 53. Saárossy József az ismert 91 forrásból 87-et állított ki. Chyzer K.: Sárosmegye ásványvizeiről. A Magyar Akadémiai Értesítő, A Mat. Term. Tud. Osztályok Közlönye IV. (1863), 3. sz. 259—341. A szerző 60 község 139 forrását írta le.
