Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szállási Árpád: Chyzer Kornél, a közegészségügyi jogalkotó
CHYZER KORNÉL A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI JOGALKOTÓ* SZÁLLÁSI ÁRPÁD Bevezetőül: megengedhető iróniával konstatálhatjuk, a gyógyászat és jogászat képviselői között nem csak annyi a szakmai rokonság, hogy mindkét diplomához automatikusan jár a doktori cím. Különösen nem tortvenyszéki vonalon, ahol egymást kölcsönösen segítve születik ítélet, a kriminalisztikai szakértő véleménye alapján alkalmazza a jogász a megtelelő paragrafust, együttműködésük nélkül már rég nem képzelhető el jogállamban bírósági döntés. Közegészségügyi szempontból más a helyzet. A hygiene önálló jogkörrel rendelkezik, saját törvénycikkeit igyekszik érvényesíteni, ám azoknak valamilyen kirívó elmulasztása esetén következik a jurisprudentia kontrollálló szerepe, olykor súlyos elmarasztaló ítéletével. Az orvosi jogalkotás tehát önállósult, műhiba esetén azonban az „átkapcsolás" hivatalból megtörténik. Minél jobb egy ország saját közegészségügyi jogrendszere, minél inkább körülhatároltak a feladatok és felelősségfelkehőek a szakmai ervek, valamint hivatásbeli hivatkozások, annál kevesebb kényes akta kerül át a másik doktoratus tárgyalóasztalára. Hazánkban, bármilyen furcsán hangzik, Chyzer Kornél az első (önálló) közegészségügyi jogalkotó. Állami létünk kezdetétől kétségtelenül léteznek írásos (olykor íratlan) hygienes törvények, tőképp latin, függetlenségünk elvesztése óta latin, német, és elvétve magyar nyelven. Ezeket első királyunk megkoronázásától az 1848-as szabadságharc kitöréséig 7 vaskos kötetbe gyűjtötte össze a hangyaszorgalmú, de velünk szemben épp csak lojálisnak mondható Linzbauer Xavér Ferenc. A Codex sanitario-medicinalis Hungáriáé (Buda, 1852—1861) járvány védelmi rendszabályai, miként a kétnyelvű 1868-as kivonata bizonyítja, a Habsburg Birodalom érdekeit szolgálták elsősorban („A magyar korona országainak nemzetközi egészségügye"). Amit a Szumowski-féle orvostörténetben lábjegyzetként olvashatunk, hogy Chyzer Kornél (1836—1909) „Az. egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye J854—J894" címen mintegy a Linzbauer-féle Codexnek a folytatását írta meg, munkásságának csak az első kötetére érvényes. Ugyanis: 1892-ben ő került a belügyi tárca keretében működő egészségügyi osztály élére, s ekkor már valóban önálló és hungarocentrikus hygiénei törvények születtek. Az említett és különösen a „Generale Normativum in re Sanitatis" szabályrendszerével 1770-től karakterizált Codex időben a 1848-as szabadságharccal lezárult. Nagy és nemes célú függetlenségi küzdelmünk alatt Bugáték és Balassáék új törvényeket léptettek életbe, ismertetésükkel több tanulmány, illetve a Zétény—Antal-féle centenáriumi kiadvány részletesen foglalkozik, Chyzer munkásságának méltatásában erre kitérni nem feladatunk. Világos és Eisenach, azaz 1849 és 1854 között hazánk „közegészségügyi törvényen kívüli" állapotba került. Mígnem Bach belügyminiszter Eisenach városában rendeletet adott ki „a megbetegedett ál ladaimi alattvalók kölcsönös ápolása s a megholtaknak eltemetése iránt", s ez az eredetileg német tartományokra érvényes 1853. évi egyezmény 1854. január 14-től az 537. számú rendelet révén Magyarországon is életbe lépett. A kor szemüvegén nézve nem volt kis dolog, hogy a szerződő felek mindegyike a más tartományokból érkezett emberek gyógyítását betegség esetén magára vállalta, a rászorulót segéllyel látta el, a halottakat pedig eltemettette. Az 1867-es kiegyezés után természetszerűleg megszaporodtak a közegészségügyi paragrafusok. Jelentős például az 1868-ban kiadott törvénycikk „a népiskolai közoktatás tárgyában", amely már előírja az újonnan építendő iskolánál, hogy a tantermek megfelelően szárazak, fűthetők, világít* Elhangzott a Magyar Orvostörténelmi Társaság, a Magyar Balneológiai Egyesület és a Magyar Társadalomorvostudományi Társaság Chyzer Kornél Emlékülésén 1986. június 9-én.
