Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kótay Pál :Színek az orvos Köleséri Sámuel életében
ügyelője s a főkormányzöszék titkára — sok idejét elraboltak Orw SJ • jogi könyveinek írása mellett nekifogott az „Auraria Romano-Ducica' c. bányászai) könyvének negírásához is. 1716-ban Köleséri újra megnősült. Elvette gr. Lázár György mar ysszéki királybíró özvegyét, gr. Bethlen Juditot. A házasság növelte Köleséri tekintélyét. Beleüli a nagy Lázár-vag^onba s kezelte a gyermek birtokát. Bethlen Judit azonban 1720-ban, alig négyévi házasság után a bátzai birtokán váratlanul rosszul lett, s miután férje, aki orvosi segélybei 1 részesíthetíe volna, nern volt otthon, hirtelen meghalt. Asnátha ezalatt egy percig sem pihent. Miután Bécsbe küldött Sgítő választ nem kapott, 1717-ben személyesen ment fel Bécsbe s vitte a superintended írásos véleményét. Átnyújtotta Kúszoni János udvari kanceliistának. aki pártfogásába vette és kihallgatást eszközölt ki számára a császárnál. Az ötven éven túl levő, de még mindig mutatós és eszes asszony festői szép szász viseletben járult a császár elé. Megnyerte a császárné, sőt a császár tetszését is, aki nagy aranylánccal, rajta csüngő arcképével tüntette ki, melyet személyesei" akasztott nyakába. Asnátha sikerének nagy híre lett odahaza. Köleséri is megingott hitében. Eszközeiben nem volt válogatós. Ekkor mint orvosnak már olyan nagy tekintélye volt, hogy mindenki előtt né!külözhetetlennek tetszett és megkockáztatta azt a kijelentést, hogy abbahagyja a? orvos; gyakorlatát, ha egykori felesége ügyét segítik. A nagyvonalúságból könnyedség, a könnyedségbe a könnyelműség között elmosódott a határ. A lángészt nem faragták szobatiszta remeknek. Hibáiban is végzetesebb, mint az idomítható ember. Magához kaparintotta Asnáthának gr. Steinville-nez benyújtott panaszlevelét és elégette azt. Tetézte a bajt azzal is. hogy a kancellária nevében egy hamis, pecsétes parancsot terjesztett a káptalan elé, amely megtiltja a káptalannak, hogy újabb vizsgálatot folytasson a válás ügyében. Ugyanakkor nemileg maga felé fordította a császár kegyét. Abban az évben, 1717-ben jelentette meg a „Aurariáját", veretett egy aranyérmet a császár képevei „A iegjoob jejedeiem. Dacia újraleremtő]ének" felirattal s annak képével idézett munkájában is közreadta. Az ..Auraria RomanoDacica" szerzőjének nagy hírnevét öregbítette. Nyomában az elismerések sem maradtak el. Legmagasabb helyről ő is megkapta ama bizonyos ,,kegyláncot". A Császári Természettudós Társaság 1719. október 18-án vette föl tagjai közé I. Chrysippus tiszteletnévvel. Az akták közben mentek fel Szebenből Bécsbe s jöttek le Bécsből Szebenbe. Az ügy írásos dokumentuma óriási tengeri kígyóvá duzzadt. A szász papok azzal védekeztek, hogy ők a válást nem mondták ki, csak elkülönítették a házastársakat. A gyökeres vizsgálat még mindig kétes s közben sok, vitával telt év múlt el. Közben, ugyancsak bányászati művének elismeréseként a londoni Royal Society tagja is lett. Asnátha azonban mindezek ellenére keresztülvitte, hogy Bécs parancsolatot küldött az Erdélyi Főkormányszékhez és Mártonfy püspökhöz, hogy a protestáns papokat figyelmeztessék, nehogy valaki közülük Kölesérit még egyszer valakivel összeesketni merészelje. Köleséri a figyelmeztetésre nemesi szavát adta, hogy engedelmeskedik és nem nősül. Egyszersmind rábírta őket, hogy a házasságkötési tilalmat az ő vallásbeli superintendensekkel és prédikátorokkal ne közöljék. Hiszen ő úgyis engedelmeskedni fog! Ugyanakkor azonban —- érthetetlen módon — szerelmes levélben megkérte a Gyéres-Szentkirályon lakó Toroczkai Péter leányát, Beátát, aki ekkor negyvenéves volt. Köleséri hatvan. Beáta józanul gondolkozott és mérlegelte a helyzetet. Kikérte a papok tanácsát s csak azután, hogy Hunyadi Márton tordai prédikátor megnyugtatta, hogy nyugodtan megesküdhet Kölesérivel, mondott igent. A császári udvar nagyon rossz néven vette Köleséri viselkedését. Jóllehet, a gubernátor azt írta a császárnak, hogy Asnathát ,,gonosz boszorkánynak" tartja. Asnátha mesterkedésére Kölesérit felhívatták Bécsbe, amelyben nagy része volt Kászoni János kancellárius, titkos tanácsosnak is. Asnátha vagyonának egy részét már Kászonira íratta s hogy még jobban bejusson a császár kegyeibe, Kászonihoz hasonlóan elhagyta protestáns hitét és katolizált.
