Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Tokaji-Nagy Tivadar: Tábori kórház 1684—1686
mecset (Feth dschamisi) helyére a jezsuiták jöttek. A Vízivárosban a Toighun-pasa Sólyom mecsetét (mai alsóvízivárosi templom) a bosnyák tartománybeli ferencesek, a Mataf-mecsetet pedig a kapucinusok foglalták le. A tabáni dzsámi (mai Szent Katalin plébániatemplom) szintén a bosnyák tartománybeli ferenceseké lett. 21 A Pesten létező négy moscheát is szerzetesek szerezték meg. Az egyik helyére a pálosok (mai Egyetem-templom), a másik közelében a domonkosok (mai belvárosi Váci utcai Szent Mihály-templom) telepedtek. A Szűz Mária tartománybeli ferencesek kapták a Szinán bégről elnevezett dzsámit. Az irgalmasokat is mecset mellett találjuk letelepedve, mégpedig Pestnek negyedik mecsetje, az úgynevezett Nagy mecset mellett (a mai Városháza északnyugati szöglete táján). 22 Nem véletlen, hogy az irgalmas barátok pont ezt a mecsetet választották ki. Ez a hely ősidők kórház célját szolgálta. Itt állt a török idő előtt a János-lovagok ispotályos rendjének egykor virágzó Szent Miklós-konventje, mely oly híres volt, hogy Mátyás király korában a pesti vásárt is a konvent látogatott búcsúnapján, december 2-án tartották. 23 Természetes tehát, hogy az irgalmasok kórházukat ezen a helyen rendezték be. Ám nem sokáig működhettek itt, mert a mecsetet és a szomszédos telket 1688. november 13-án kelt legfelsőbb határozat a szervitáknak adományozta. Ez ellen a kórház két irgalmas barátja szót emelt. Birtoklási jogukat azonban nem tudták igazolni, így kénytelenek voltak elköltözni és a mecset melletti házukat a szervitáknak átadni. 24 Az irgalmasoknak előbb említett tiltakozását Schmall haszonlesésnek és irigységnek minősíti művében. 25 Sokkal közelebb járunk azonban a valósághoz, ha azt mondjuk, hogy rendűk szeretete és egy jótékonysági állomásuk megszűnésének veszélye késztette őket erre a lépésre. Az irgalmasok ezen pesti kórházának emlékét még egy utcanév is jelezte. A törökök előtti időben Kalácssütő (Kalach sythew) 26 utcának nevezett út a XVII. sz. végén Irgalmasok útjának (Barmherziger Gasse) neveztetett el, az ott lévő Irgalmas kórházról. (Ma Városház utca.) Schoen Arnold, művében 27 tagadja az utcának ezen elnevezését és Hölblingnek 1715-ben készült térképe, valamint Regal Miksa Lajos gróf szerződése alapján 28 Szervita utcát ír. Ezzel szemben azonban meg kell jegyeznünk, hogy Rupp Jakab, 19 Römer Flóris 20 és Schmall Lajos 2,1 szintén hiteles történeti emlékek alapján dolgoztak és ők az „Irgalmasok útja" nevet fogadják el. Az irodalom ebben a kérdésben általában Rómer és Schmall véleményét követi. 32 Rövid életű, de nem jelentéktelen volt ennek az ispotálynak a szerepe. Igazat adunk Peisner Ignác megállapításának, hogy Némethy Lajos: Török mecsetek Budán. Bp. 1878. Rómer Flóris: A régi Pest. Bp. 1873. 83. Salamon Ferenc: Budapest története. Bp. 1885. II. köt. 590. Rómer Flóris: i. m. 179—180. Schmall Lajos: Adalékok Budapest székesfőváros történetéhez. Bp. 1899. II. köt. 68. Podhradszky József: Buda és Pest szabad királyi városoknak régi állapotjokról. Pest, 1833. 113. Schoen Arnold: A budapest Központi Városháza (volt Invalidus-ház, majd Károly-kaszárnya). Bp. 1930. 17. Főv. Lev. Pest Intimata a.a. 1311/1716 év. Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története. Pest, 1868. 286. Rómer Flóris: i.m. 167. Schmall Lajos: Buda-Pest utczái és terei. Adatok a buda-pesti uczák és terek elnevezéséhez és történetéhez. Bp. 1906. 114. Pl.: Peisner Ignác: Budapest a XVIII. században. Bp. 1900. 48.; Váradi Antal: A régi Pest emlékeiből. Bp. 1921. 43.; Rokken Ferenc: A szerviták belvárosi telkei. Pestbudai emléklapok (A História melléklete) V. köt. 1—4. Bp. 1932. 73.; Pásztor Mihály: i. m. 68. ; Rexa Dezső: A Gránátos utca és épületei. Tanulmányok Budapest múltjából X. (Szerk.: Némethy Károly—Budó Jusztin) Bp. 1943. 181.
