Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Magyar László András: Hermaphroditos
HERMAPHRODIT OS* MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS A z alább olvasható dolgozat nem a hermafroditizmus történetét kívánja földolgozni, hiszen ez F. von Neugebauer (Zusammenstellung der Literatur über Hermaphroditismus beim Menschen. Jahrb. für sexuelle Zwischenstufen, 1905 VII. 1. 473—670.) és L.S.A.M. von Römer (Über die androgynische Idee des Lebens. Jahrb. für sexuelle Zwischenstufen, 1903 V. 2. 1—939.) hatalmas munkái után talán fölösleges is lenne. A tanulmány célja egyedül annak bemutatása, hogy bizonyos tapasztalati tények megítélése hogyan változhat meg a leggyökeresebben az idők folyamán, hogyan születhet szentségből betegség, rendalkotó elemből rendellenesség. Egy ilyesféle változás illusztrálására választottam alkalmas például a hermafroditizmust. Az alább olvasható gondolatmenet tehát az emberi gondolkodásról szól — egy betegség történetének ürügyén. Aphrodité és Hermész testvérszerelméből gyönyörű ifjú született, akit apja s anyja után Hermaphroditosnak neveztek el. A halikarnassosi Salmacis-forrásban fürdőző ifjú szépsége szerelemre gyújtotta a forrás nimfáját, ám a nimfa hiába próbálkozott, vágya viszonzatlan maradt. A lány ekkor kétségbeesetten könyörgött az istenekhez: ha lélekben nem megy, legalább testben egyesítsék kettejüket. Kérése szó szerint teljesült, s azontúl Hermaphroditos, testében hordozva a nimfa testét is, részint riasztó, részint beteljesült kétnemű lényként tanakodhatott kárhozatos gőgje és önnön mibenléte felől. A mítosz, amelyet Ovidius őrzött meg számunkra 1 , rendkívül talányos és sokvonatkozású. A Salmacis-forrás ugyan Strabón szerint 2 valóban elférfiatlanítja a benne fürdőzőket, ez a tény azonban nem takarhatja el szemünk elől az időnek azt a mélységét, amelyből Hermaphroditos és kétnemű isten-ősei előemelkedtek. A kétnemű istenek az ősi kelet szülöttei. A keleti vallásokban és hiedelemrendszerekben a kétneműség mindenütt jelentős szerepet játszik. Brahma egyik alakja hermaphrodita, de a gyógyító Buddha is női melleket visel. (Buddha 23. testi szépsége abban rejlik, hogy nemi részei rejtettek.) Az indiai mitológiában igen gyakori a kétneműség: Siva sorsistenként hermafrodita s Agni isten is félig bika, félig tehén. A türkök démonai többnyire szintén kettős neműek. 3 De Egyiptomból is hozhatók példák: gondoljunk akár Mut-ra, a keselyűistennőre, aki Freud Leonardo-tanulmányában játszik oly meghatározó szerepet, vagy magára a talányos arcú Szfinxre. A kezdet hermafrodita-istenei közt, a totemizmus hagyományaképpen igen sok az állat alakú. A későbbi korok azután, dacolva a tapasztalattal, vagy éppen e tapasztalat hiányosságai következtében, sokáig megőriztek efféle, állatokra vonatkozó hiedelmeket. Az I. századi Physiologus a hiénát 4 , Szent Ambrosius, Hexaemeron-jában a már említett keselyűt 5 , Albertus Magnus — a kö* A cikk rövidített változata a Természet Világa c. lapban jelent meg (1987/10. sz., 416—417.) 1 Ovidius: Metamorphoses, IV. 285-től 2 Strabón: Geogr., XIV. 656. 3 Bab, H.: Geschlechtsleben, Geburt und Missgeburt in der asiatischen Mythologie. Zeitschr. für Ethnologie, 1906 (38) 278—279. 4 Physiologus 24 (Ford. Makai A., Utószó Kádár Z., Bp. 1986.) és Plinius Nat. Hist 28. 8. 5 Ambrosius: Hexaemeron, V. 19.
