Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ballér Piroska: Orvos és beteg kapcsolatát meghatározó tényezők a Corpus Hippocraticumban

(Szerintem az a legjobb, ha az orvos prognosztizál is. Ugyanis ha előre látja és meghatározza betegei előtt az adott helyzetet, az előzményt és azt, ami várható, akkor... inkább elhiszik, hogy érti a dolgát és több bizalommal fordulnak hozzá.)

40 Elvi alapon persze nem könnyű eldönteni — állapítja meg a Περί άρχαίης ίητρικής szerzője —, hogy kinek mennyire megbízható a tudása; a konkrét, különösen pedig a határhelyzetekben azonban egyértelműen ítélhetünk ( Περί άρχαίης ίητρικής 9. 22—29. és 39—40.): ΈπεΙ oi πολλοί γε των ίητρών τα αυτά μοι δοκέουσιν τοΐσι, κακοΐσι κυβερνήτησι πάσχειν. και γαρ εκείνοι, όταν έν γαλήνη κυβερνώντες άμαρτάνωσιν, ού καταφανέες είσιν. οταν δε αυτούς κατάσχη χειμών τε μέγας και άνεμος εξώστης, φανερώς πάσιν ήδη άνθρώποις δι'αγνωσίην και άμαρτίην δήλοι εΐσιν άπολέσαντες την ναΰν. . . . ού γαρ ές μακρόν αυτών έκατέρου cd τιμωρίας άλλα δια τάχεος πάρεισιν. (Szerintem ugyanis a legtöbb orvos a rossz kormányosokhoz hasonló: az ő hibáik sem tűnnek fel, míg csendes az idő, ám mihelyst a vihar ereje legyőzi őket, mindenki előtt világos, hogy az ő tudatlanságuk és tévedésük veszejtette el a hajót. ... Az ilyen semmirekellők persze — legyenek bár hajósok vagy orvosok — nem viszik el szárazon, hanem rövidesen megbűnhődnek.) A tévedések súlya nem azonos e mű szerzője szerint sem; épp a fenti hasonlat előtt írja ( Περί άρχαίης ίητρικής 9. 18—21.): £ιό έργον Ούτω καταμαθεΐν άκριβέως, ώστε σμικρά άμαρτάνειν ένθα ή ένθα καν έγώ τοώτον τον ίητρον ισχυρώς έπαινέοιμι τον σμικρά άμαρτάνοντα. το δέ άτρεκές όλιγάκις εστί κατιδεϊν. (Ezért nehéz szert tenni annyira pontos tudásra, hogy csak apró tévedések forduljanak elő itt-ott. Minden tiszteletem azé az orvosé, aki csak kis dolgokban téved. A teljes igazság igen ritkán látható.)

41 2.8. Tehát állítja a Παραγγελία!. 8. — 14—16 — az etikus magatartással nem egyeztethető össze a szakmai féltékenység: "Ο γαρ άν μεθ' όρκου έρέω, ουδέποτε ίητροϋ λογισμός φθονήσειεν αν έτέρω* άκιδνος γαρ άν φανείη. (... esküszöm, hogy egyik orvos nem féltékenykedhet a másikra — ha így van, az a gyengeség jele.) 2.9. A szakmai együtműködés tehát egyrészt nyitottságot és nyíltságot feltételez; másrészt viszont több szöveghely utal arra, hogy a szakma — tudással megszerzett — presztízsét és főleg a betegeket óvni kell a sarlatánoktól és a be nem avatottaktól, pl. Νόμος 5.: Τα δέ ιερά έόντα πρήγματα ίεροΐσιν άνθρώποισι δείκνυνται· βεβήλοισι δε ού θέμις, πριν ή τελεσθώσιν όργιοισιν επιστήμης. (Szent dolgokat csak beavatott emberek előtt lehet felfedni: a kívülálló nem értheti meg őket, csak ha már a tudomány titkaiba beavatták.) 40 A ΙΙερί διαίτης οξέων 44. 12—17. viszont arra inti az olvasót, hogy ennek a tudásnak a hiánya kínos helyzeteket teremthet: Τα δε τοιάδε μάλιστα καθυβρίζεται των χεφωνακτέων υπό των ανθρώπων • δοκεΐ γαρ αυτοΐσιν ό έπεσελθών ίητρος ή ιδιώτης ώσπερεί τεθνεώτα άναστησαι. (Épp a kezelőorvosok efféle tévedései keltenek nagy megvetést az emberek körében; azt hiszik ugyanis, hogy a később érkező orvos vagy laikus valósággal feltámasztotta a halottaiból a beteget.) 41 Hornyánszky a Περί τέχνης idézeteivel bizonyítja, hogy (i. m. p. 171.): ,,A görög orvos ... sohasem feledkezett meg arról sem, ... hogy midőn a beteget kétes kijelentéseire, szubjektív érzéseinek elmondására alapítja tudását, milyen kevés kilátás van arra, hogy eképp tévedés nélküli bizonyossághoz jusson."