Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ballér Piroska: Orvos és beteg kapcsolatát meghatározó tényezők a Corpus Hippocraticumban

tegségközpontúak.

37 Ezért tilos például a beteg szempontjából felesleges kísérletezés ( Αφορισμοί 1. 20.): Τα κρινόμενα και τα κεκριμένα άρτίως μή κινεΐν, μηδέ νεωτεροποιεΐν, μήτε φαρμακείησι, μήτε άλλοισιν έρεθισμοΐσιν, άλλ' εάν. (Ne zavard a beteget krízis idején vagy közvetlenül utána, ne kísérletezz vele, ne adj neki sem hashajtó, sem egyéb szereket, hanem hagyd békén.) A Περί χυμών 6-ban is szerepel ugyanez a gondolat (az előbbi példa valószínűleg épp ennek későbbi idézete

38

): Τα κρινόμενα και τα κεκριμένα άπαρτί μή κινεΐν, μήτε φαρμακείησι, μήτε άλλοισιν έρεφισμοΐσιν, μηδέ νεωτεροποιεΐν, άλλ' εάν. Α gyógyíthatatlan betegséggel sem szabad kísérletezni: ez a követelmény több műben is szerepel; az Αφορισμοί 6. 38. a beteg szemszögéből, ill. érdekében fogalmazza ezt meg: Όκόσοισι κρυπτοί καρκίνοι γίνονται, μή θεραπεύειν βέλτιον' ιτεραπευόμενοι γαρ άπόλλυνται ταχέως, μή θεραπευόμενοι δέ πολύν χρόνον διατελέουσιν. (Jobb nem kezelni az alattomos rák eseteit: a kezelés hirtelen halált okozhat, míg azok, akiket nem kezeltek, hosszú ideig élhetnek.) A Περί τέχνης 3. 5—10. már az orvoslás egyik fő feladataként említi azt, hogy a gyógyíthatatlan bajt nem szabad kezelni: Και πρώτον, γε διοριεϋμαι ο νομίζω ίητρικήν είναι· το δή πάμπαν άπαλλάσσειν των νοσεόντων τους καμάτους και τών νοσημάτων τας σφοδρότητας άμβλύνειν, και τό μή έγχειρεΐν τοΐσι κεκρατημένοις υπό τών νοσημάτων, είδότας οτι ταΰτα ού δύναται ίητρική. (Először is meghatározom, mit tartok orvoslásnak: megszüntetni a betegek szenvedéseit, könnyíteni betegségük kínjain, de nem kezelni azokat, akiken a betegség már elhatalmasodott, hogyha látjuk, hogy itt az orvosi tudás már nem használ.)

39 2.6. Eddig csak az orvos kötelességeiről és lehetőségeiről volt szó; viszont az elemzett művek — a CH általam vizsgált változatának — egyik legjellemzőbb, etikai szempontból különösen fontos vonása a kölcsönösség: a gyógyításnak alapja a beteggel való együttműködés. Tehát a beteg felelősségteljes magatartása feltétele a kezelés eredményességének, hanyagsága pedig csökkentheti a gyógyulás esélyét, „előnyt adva" a betegségnek a kezeléssel szemben ( Περί τέχνης H. 35-39.): Έξ ίσου μεν γαρ όρμώμενον τή Φεραπείη ουκ έστι θασσον, προλαβόν δέ θάσσον προλαμβάνει δέ διά, τε τήν τών σωμάτων στεγνότητα, εν ή ούκ έν εύόπτω οίκέυσιν αί νουσοι, διά τε τήν, τών καμνόντων όλιγωρίην. (Mert nem győzhet a betegség, ha a kezelés nyomban elkezdődik; de győzhet, ha már előnye van, s ennek az előnynek... a betegek hanyagsága is oka.) Mansfeld szerint (i. m. p. 67.): "It can hardly be denied, however, that the pendulum, which in the first halj of the 19

th cent, had moved in the direction of Hippocratic, i.e. patient-oriented medicine, has in our time swung back (or towards?) to a disease-oriented medicine which is much more Cnidian than Coan." Az aforizmák könyvei valószínűleg későbbiek nemcsak a Περί /υμών -nál, hanem a CH több más traktátusánál is. Az aforizmák és a többi mű összefüggéseiről részletesen 1. Jones i. m. torn. II. p. XX. ff. és torn. IV. p. XXXVI. ff. A „primum non nocere" elvét több más hely is képviseli a CH-ban, ezekről 1. C. Sandulescu: Primum non nocere — Philological commentaries on a medical aphorism.