Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi, Norbert: A fiziológia a nagyszombati orvosi karon

es selbstständiges Fach in den Schriften, die zwar nicht in Tyrnau erschienen, aber die Früchte derselben geistigen Athmosphäre waren, als die medizinische Fakultät sich schon in Ofen, resp. Pest befand. Gleich im ersten Jahr absolvierte Martinus Rácz (in den Matrikeln, bei Győry „Sámuel") mit der physiologischen Arbeit De encomio lactis (1778). Rácz, der auch schon vorher in ungarischer Sprache ein Werk über das menschliche Leben im allgemeinen herausgegeben hatte [18], verschrieb sich dem eingehenden Studium der Physiologie, gab das erste ungarische, zusammenfassende Lehrbuch der Physiologie heraus [19] und wirkte dann als Professor dieser Disziplin. Seine weiteren bedeutenden physiologischen Werke erschienen nach dem Jahre 1800. Die Physiologie fand zwar bis zur Jahrhundertswende nur einen weiteren Hörer, Imre Josef Vinckler, der seine Arbeit De gangliis 1783 vorlegte, aber die Physiologie als neue, selbstständige Disziplin war schon siegreich in den Lehrstoff der Budapester Universität, der Nachfolgerin der Tyrnauer Lehrstätte, eingedrungen. Összefoglalás A fiziológia a 18. században vált önálló tudományággá, de fontosabb kérdések már korábban is tisztázódtak. Az új diszciplína első magyar művelői a hallei Academia Leopoldina és a leydeni egyetem hallgatói voltak, akik disszertációikban még skolasztikus szellemben, spekulatív módon írták le az emberi test fiziológiai folyamatait, de munkáikkal megalapozták a leendő orvosok körében e tárgy szeretetét. A leydeni disszertációk Boerhaave nézeteit interpretálták, a bécsi egyetemen tanuló hallgatóké van Swieten és de Haën irányításával íródtak. Ezt a hatást tükrözik a nagyszombati orvoskar disszertációi, amelyek Plenck J. és Prandt A. J. révén a Haller-féle tanítást hazánkban is népszerűvé tették. Az experimentális módszer meghatározó volt, és a fejlődés irányát is megjelölte. A szerző a fennmaradt disszertációkat csoportosította, így mutat rá a fejlődés tendenciájára. NORBERT DUKA ZÓLYOMI, Prof. D. M. Czechoslovakia Bratislava, Zaluny Zubekova 23. LITERATUR 1. Bagellardus, Paulus: Parastasis de prandii et coenae ratione. Lugduni, 1538. 2. Bokesova-Uherová, M.: Lekárska fakulta trnavskej univerzity. Bratislava, 1962. S. 29. u. f. 3. Demkó K.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig. Budapest, 1894. S. 422. u. f. 4. Duka Zólyomi, N.: Hermann Boerhaave und die Entwicklung der Medizinwissenschaft in Ungarn. Janus LXVI. 1979. S. 179-191. 5. Duka Zólyomi N.: A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói. In: Comm. ex Bibi. Hist. Med. Hung. 40 (1966), S. 17—69. — Ds.: Z. G. Huszty: Mitbegründer der modernen Sozialhygiene. Bratislava, 1972. S. 36—44. 6. Duka Zólyomi N.: Orvosképzés a nagyszombati egyetem orvostudományi karán. In: Comm. ex Bibi. Hist. Med. Hung. 51-53 (1969), S. 35-50. 7. Győry Tibor: Magyarország orvosi bibliográfiája (1742—1899). Budapest, 1900. 8. Hagymási (Cybelius), Bálint: Opusculum de laudibus et vituperio vini. Hagenau, 1517. 9. Huszthi (Szabó), St. : Dissertatio

physiologica prima quae est de hominis automato seu corpore animali: in quo, praecipue oeconomiae animalis functiones ex artificiosissima ejus structura, vel ad eas conferente mente humana per causas et effecta breviter deducuntur. Lugduni Bat. 1693. — Dissertatio

... secunda quae est de natura mentis e jusque fiinctionis: tum earum, quae nullum plane commercium habent cum corpore resultant, i. e. qua corpus et mentem requirunt. Ds. 1693. — Pars tertia in qua existentia Dei ex existentia nostri, seu e suspenso mentis corporisque nostri fabrica, junctionumque utriusque natura, metaphysice adstructa breviter deducitur. Ds. 1693 t