Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869
TANULMÁNYOK - Kaiser, Wolfram: Johann Heinrich Schultze (1687—1744) és magyar baráti illetve munkatársi köre (német nyelven)
zur Promotion geführt worden. Diese Graduierung ist Schulzes letzte Amtshandlung dieser Art gewesen; nach langer Krankheit ist er am 10. Oktober 1744 in Halle gestorben. Es mag bezeichnend sein für Schulzes Verhältnis zu den Ungarn, daß es Agnethler war, der sich des wissenschaftlichen Nachlasses von Johann Heimich Schulze annahm. Agnethler hat u. a. die „Beschreibung das Schulzischen Münzkabinet" herausgebracht und 1748 außerdem eine Neuauflage des 1739 durch Schulze edierten „Lexicon medicum" von Steven Blankaart (1650—1702) besorgt. Wenn die Universität Halle daher 1987 aus Anlaß der 300. Wiederkehr des Geburtstages von Johann Heinrich Schulze der Leistungen ihres bedeutsamen Polyhistors gedenkt, dann sollte nicht zuletzt auch an seine ungarischen Beziehungen erinnert werden, die symbolhaft für Landesgrenzen überschreitende Wissenschaftskontakte waren. Összefoglalás Johann Heinrich Schulze (1687—1744) a 18. század sokoldalú, több tudományágat művelő tudósaként vált ismertté. Tanulmányait az August Hermann Francke által létrehozott hallei tanintézetben kezdte meg, majd a hallei egyetem orvosi, filológiai és teológiai fakultásain folytatta tovább. 1717-ben nyerte el orvosdoktori oklevelét. Orvosi tevékenysége mellett jártas volt a történetírás, az orvostörténelem, a régészet, az orientalisztika, a numizmatika területén is, értője volt a görög, a héber, a kaldeus és a szír nyelveknek. Érdekességként megemlíthető, hogy bizonyos — kezdetleges — fényképezési eljárást is kidolgozott. Hosszú éveket töltött el az egyetemi katedrán: 1720-tól Altdorfban mint az orvostudomány és a görög nyelv professzora, 1732-től haláláig pedig Halléban volt az orvostudomány és a régészet előadója. Hallei professzorsága idején igen sok magyar hallgatója volt, közülük néhánnyal baráti kapcsolatot alakított ki. így Schulze barátai közé tartozott Wallaszkay János (1709—1767), Raymann Sámuel (ti740), Theisz Mihály Gottlieb (1718—1766), Agnethler Mihály Gottlieb (1719—1752), Sei vert Mihály (1721—1776), Schmeizel Márton (1679—1747), Hüber János Sámuel, hogy csak az orvosokat említsük, hiszen széles körű érdeklődése régészekkel, numizmatákkal stb. is összehozta. WOLFRAM KAISER, Prof. D. Sc., D. M., D. Ph. Lehrstuhl für Geschichte der Medizin an der Martin-Luther Universität Halle-Wittenberg DDR— 4020 Halle, Leninallee 22 I
