Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Szögi László: A nők egyetemi tanulmányainak kezdete a budapesti Orvostudományi Karon, 1896-1926

1903 után újra komoly társadalmi viták kiindulópontja lett az egyetemi nőkérdés. A nőhallgatók létszámának növekedésével egyes professzorok a színvonal csökkenésétől féltek, és a reakciós nézetek erősödésének engedve a felvétel korlátozását kezdték emlegetni. Ugyanekkor a szintén nagyobb erőre kapó feminista mozgalom célul tűzte ki valamennyi egyetemi fakultás teljes megnyitását a nők előtt. A budapesti orvosi karon ekkor még változatlanul liberálisan kezelték a nők felvételét, és lényegében az érettségi vizsga eredményétől függetlenül minden jelentkező nőt felvettek. Ennek ellenére figyelemre méltó már az is, hogy néhány tanár e gyakorlatot csak azért támogatta — mint ez a jegyzőkönyvekből kiderül —, mert úgy vélte, így hamarabb bizonyosodik be, hogy a nők orvosi pályára bocsátása elhibázott lépés volt. A karon az 1910 es évek elején a nőhallgatók aránya 5—6% között volt, és ez a szám erősen elmaradt a bölcsészeti kar 14—24%-os arányától. Érthető, hogy az első világháború előtt a nők egyetemi tanulmányaival kapcsolatban éppen az orvosi kar foglalta el a viszonylag liberálisabb álláspontot. Amikor 1911 elején az egyetem mind a négy karának véleményeznie kellett a Feministák Egyesületének előterjesztését, az orvosi kar volt az egyetlen, amely egyhangúlag pártolta a nők felsőfokú tanulási lehetőségeinek további kiterjesztését, így a jogi és műszaki pályák megnyitását. 1912—1913-ban azonban már a karon is érezhető volt a konzervatívabb, reakciósabb felfogású tanárok befolyásának erősödése. A nők magántanári képesítésének ügyében a kar lényegében nem foglalt állást, illetve állásfoglalá sát a nők egyetemi tanulmányai kérdésének végleges szabályozásáig elhalasztotta. VITÁK A NÔK TANULÁSI LEHETŐSÉGEINEK KITERJESZTÉSÉRŐL (1914-1919) Az első világháború kitörése a magyar egyetemek oktatási tevékenységét is nagymértékben befolyásolta. A férfi hallgatók egy részét katonai szolgálatra hívták be, és természetesen csökkent az egyetemre beiratkozott férfiak száma is. Ezzel egyidőben nagyobb számban jelentkeztek nők a különböző egyetemi fakultásokra. A budapesti orvosi karon az 1914/15 -ös tanév első félévében 220 nő iratkozott be, ami kb. 50-nél volt több, mint az előző tanévben. Az 1917/18-as tanévre a nőhallgatók száma már 576 főre nőtt, ami már a hallgatók 28,4 % - át jelentette. Ebben a helyzetben egyetemi és kari érdek is volt a nők felvételét még korlátozó rendelkezések felszámolása, hiszen most már a hallgatók igen jelentős rétegéről volt szó. Az orvosi kar már 1914. szeptember l-jén kérte az összes felvételi korlátozás eltörlését, és 1915 nyarán a budapesti egyetem tanácsa is ilyen szellemben foglalt állást, de csak a már megnyitott fakultásokat illetően. Ebben az időben erősen foglalkoztatta a magyar orvostársadalmat a hadiorvosi szolgálat kérdése, hiszen a háború elhúzódása miatt már idősebb orvosokat is behívtak katonai szolgálatra. Az orvosi kar 1915. február 16-i ülésén javaslatot tett orvosnőknek katonai orvosi szolgálatra való igénybevételére. Tauffer Vilmos egyetemi tanár, a javaslat előterjesztője, aki korábban ellenezte a nők egyetemi képzését, most már alkalmasnak tartotta őket jelentősebb katonaorvosi feladatok ellátására is. Tauffer és több más professzor állásfoglalását azonban nemcsak szakmai szempontok indokolták, hanem az, idősebb férfi orvosok katonai szolgálat alól való mentesítésének szándéka is. Markbreiter Irén magántanári képesítésével kapcsolatban az orvosi kar 1917. november 20-i ülésén kisebb vita bontakozott ki. Míg Grósz Emil nem látta akadályát a nők habilitálásának, addig Liebermann Leó professzor úgy vélte; abból, hogy a facultas hebocsátotta a nőket, mint hallgatókat, nem következik, hogy ezen a téren tovább is kelljen haladnia ' ! Bársony János professzor sem pártolta egyelőre nők magántanári habilitálását. A kar e kérdéssel már csak az 1918-as polgári forradalom győzelme után foglalkozott újból. 1918. december 10-i ülésén úgy döntött, hogy „bár eltérők a vélemények abban, hogy kívánatos e a nők orvosi pályám való tódulása, de mégis aki a doktori címet megszerzi, habilitatiojának elvi akadálya nem lehet ' '. A háború befejezése előtt, bár miniszteri előterjesztés is történt, mégsem született döntés valamennyi egyetemi fakultás megnyitásáról.