Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Sasvári László: A magyarországi betegápoló irgalmas rend működése (1867—1918)

gyeiméért, szívén viselte annak anyagi gondjait. A szakolcai rendházat rendbe hozatta a tehetősebb egri, nagyváradi és szatmári rendházak nyújtotta segélyből. Sokszor túlzott következetességgel szigorú volt, s emiatt sok esetben neheztelés! váltott ki.

19 Utóda Thuróczy Kornél volt 1903-tól. Nevéhez fűződik a rend budai kórháza új épületének az emelése. Igyekezett a rend fegyelmét is rendezni. Erről tanúskodnak kiadott körlevelei is, 1905 decemberében felemlíti, hogy egyes rendtagok viselkedése miatt még az egyházi hatóságok is szót emeltek. Kirívó volt egyesek ruházkodása. Ugyanakkor a kórházakból hiányzott a modern berendezés, nehézségekbe ütközött az egészségügyi előírások megvalósítása. Sok helyen csak a fogászattal törődtek (mivel az perselyadományokat is jelentett!) s az „alorvosok" nem tartózkodtak a betegek között.

20 Gyors változás nem történt. 1906-ban hasonló hangnemben kellett a tartományfőnöknek nyilatkoznia. Megemlíti azokat a hibákat, melyeket a rend generálisa is tapasztalt magyarországi látogatása során: a templomok elhanyagoltak, főleg ahol a rendi lelkészek gondozzák. Sok tekintetben a kórházak sem megfelelőek, sok panasz hangzik el. Az alorvosok ridegek a betegekkel. (Megjegyzés: az alorvos az irgalmas rendben nem okleveles orvost jelentett, hanem orvossegédet, főbetegápolőt!) Csökken a beleglétszám. A gyógyszerészgyakornokok képzésével nem törődnek, és nem gazdálkodnak takarékosan a gyógyszerekkel.

21 A következő évben a generális maga adott ki körlevelet látogatásának, vizitáció]ának a tapasztalatairól. Kiemelien említi meg a budapesti, pozsonyi és zágrábi kórházakat, megjegyzi azonban, hogy az elöljárók lakásai ne legyenek fényűzőek. A betegek helyzetét tárgyalva említi a fehérneműkben való fogyatékosságot. Sok esetben a felszolgált étel nem megfelelő. Felhívja a figyelmet, hogy az ételek kiosztásánál (a gyógyszertárban dolgozókat kivéve) legyenek jelen a rendtagok. (A szabályzatok hangsúlyozták a magatehetetlen betegek etetését!) A lelkészeket nagyon elmarasztalja. Követelményként említi a közös szerzetesi életet, s a lakrészek elkülönítését, a kiauzúrát.

22 Az erőfeszítések lassan eredményt hoztak, mert 1911-ben a rendtartomány visszanyerte azt a jogát, hogy tagjai végleges, ünnepélyes fogadalmat tehetnek.

23 (Mint arra utaltunk: az ünnepélyes fogadalom letételének a lehetősége a XIX. sz, második felében a sok fegyelmi eset és kilépések gyakorisága miatt fel volt függesztve!) A kiegyezés után két évvel, 1869-ben a 14 intézet ágyszáma 794 volt, az évi betegforgalom 11 858 íő. Nőket csak a zágrábi kórházban ápoltak. Eirneosztályok működtek Zágrábban (47 ágy a férfiak, 30 a nők részére) és Budán (80 ágy a lérfiak és 40 a nők számára). Elmebetegeket azonban másutt is ápoltak a rendi hagyományoknak megfelelően, s alapítványok nélkül az egyes intézeteknél még a következő ágyszám állott az elmebetegek rendelkezésére:

24 Pozsony 15 ágy Eger 20 ágy Szepesváralja 5 ágy Pápa 4 ágy Szatmár 3 ágy 15 Uo. Vaszary Cat. 22. 4. doboz. 2941/1898. 20 PaiL XII. 12. Körlevél 1905 dec. 21 Uo. Körlevél 1906. dec. •'

: Uo. Körlevél 1907. jan. 23 Uo. Körlevél 1911. dec. 24 PL Simor Cat. 22. 7/6, ales. 4747/1870.