Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Zboray Bertalan — Csanád Vilmos: Adatok a budai és pesti gyógyszerész-grémium történetéhez
Az említett három vezető ellen megindított vizsgálat nyilvánvalóvá tette a gyógyszerészek előtt, hogy az országos egyesület megalakításának ideje még nem érkezett el, mert a legfelsőbb hely még mindig félt minden újítástól, sőt a szervezkedést és pénzgyűjtést forradalmi tevékenységnek minősítette. Hogy a vizsgálatot komolyan vették, arra nézve megemlítjük, hogy pl. Schuszter Károly nagyszombati gyógyszerésznek csak hosszas huzavona után, a szász király közbenjárásával sikerült tisztáznia magát. 7 Az ügy hullámai a harmincas években azután lassan lecsillapodtak, s a két grémium Budán is, Pesten is csendben tovább dolgozott. Budán Ráth Józsefet 1835-ben Unger István váltotta fel, Pesten pedig Székely Károlyt Gömcry Károly követte az elnökségben. Néhány év elteltével azután mintha megenyhült volna a Helytartótanács, mert Linzbauer — már említett — törvénygyűjteményében találtunk egy 1836. okt. 4-én kelt rendelkezést az országos protomedicusnak címezve, hogy szerkesszen a grémiumok működését szabályozó instructiót, tekintetbe véve a gyógyszerészek 1834. ápr. 8-án kelt 9722. számú felterjesztését. 8 Az ügy folytatása azután az a leirat, amely 1837. dec. 10-i dátummal érkezett a budai tanácshoz. A tanács ebben elismeri a grémiumok létesítésének szükségességét, nemcsak azért, hogy a gyógyszerészek felett — az eddig is gyakorolt — állami ellenőrzés minél tökéletesebb legyen, hanem azért is, hogy a gyógyszerészek minden kiadott rendelkezésről pontosan értesüljenek. A gyógyszerészképzés szempontjából is üdvösnek tartja a grémiumalakítást, mert a gyakornokok (tiró) vizsgáztatása szigorúbb és megfelelőbb lesz. A rendelet előírja, hogy grémiumok alakíthatók nemcsak a szabad királyi városokban - ahol rendszerint több patika működik —, hanem a törvényhatóságok (megyék) területén is úgy, hogy a vidék gyógyszerészeit a megyeszékhelyen alakítandó grémium fogja össze. Megadja a rendelkezés a grémiumok szervezetét is. Elnöke (antistes) egy, évenkint nyílt szavazással választott érdemes gyógyszerész, tagjai a patikatulajdonosok (seniores) és az özvegyi tulajdonban levő — illetve a szerzetesi patikák gondnokai, a provizorok. Ezzel tehát a gyógyszerészek által 1817-ben megindított és kb. 20 évig húzódó akció egy időre befejeződött. A Helytartótanács pompás latinságú és a szenvedő emberiség érdekeit hangoztató leirata megengedte a helyi testületek megalakítását, de az országos egyesület megalakítását elhallgatta — vagyis nem engedélyezte. A következő évek még hoztak annyi változást, hogy 1842. nov. 30-án elrendelik, hogy Stáhly Ignác főorvos elnökletével összeülő bizottság tárgyalja meg a két város Buda és Pest grémiuma egyesülésének feltételeit, illetve ennek a közös grémiumnak már 1840-ben elkészített alapszabálytervezetét. A tervezetet letárgyalták, de a Helytartótanács ezt is csak évek múlva, 1847-ben hagyta jóvá. A kétnyelvű (német és magyar) és nyomtatásban is kiadott Alapszabály már több példányban fennmaradt. Bársony Elemér munkájában teljes szövegét már leközölte, 9 de tartalma — rendkívüli jelentősége miatt — érdeklődésünkre tarthat számot, mert ez olyan jogokat biztosított ,,A buda-pesti" gyógyszerészek testületének, amelyek több vonatkozásban megközelítik a gyógyszerészek évtizedek óta hangoztatott óhajait, de amelyek teljes megvalósulását csak a következő évtizedek hozták meg. Az alapszabály 11 csoportra bontva, 66 §-ba foglalva rögzíti a tagok jogait, illetve kötelességeit. A 2. § szerint tag lehet a gyógyszertár tulajdonosa, bérlője vagy gondoka, tehát az okleveles alkalmazottak nem. Érdekessége a rendelkezésnek, hogy Buda és Pest városokon kívül megemlíti Óbuda gyógyszerészeit is, pedig ez a helység még akkor Pest megyéhez tartozott. A következő pontok a tagok egymás iránti jó viszonyát szorgalmazzák, a segédek számára bizonyítvány kiadá7 Ernyey József: Kísérletek országos gyógyszerész egylet alapítására. Gyógyszerészi Közlöny 1906. 567. 8 Linzbauer i. m. sec. V. 174. 9 Baradlai — Bársony i. m. II. köt. 41.
