Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Czeizel Endre — Sibelka Perleberg Artúr: Ulysses Aldrovandi 1642-ben kiadott, „A torzszülöttek története” című művének ismertetése és értékelése

A könyv hetedik része a bőr rendellenességeit foglalja magában. 578: De monstrosa cutis foediate (A bőr ocsmány torzulásai). Természetesen főleg a kórosan szőrös (hirsutismus) emberek nevezetes eseteit veszi sorba. Magyarázatként a terhesség alatti látvány, bizonyos magzati sérülések, állatokkal való nemi kapcsolat stb. hatását adja meg. Érdekes példaként említi a sötét bőrű szülők fehér bőrű gyermekét. (Ez minden bizonnyal a genetikai hatásra visszavezethető albinizmus megnyilvánulása lehet.) 582: Monstrosae cutis appendices (Torz bőrlebenyek). A nyaki-csuklyás újszülöttek esetére utal. (Ennek oka, valószínűleg, a nyaki kopoltyúív-maradványok=branchialis cysták tömlős rendellenessége. Ma is látunk ilyeneket.) 588: Cutis naturalibus monströse faedata vulneribus (Természetes sebhelyekkel elrútított bőr). Természetes sebeknek nevezi a méhen belüli életben kialakulókat. Főleg a havi vérzés alatti szeretkezés és fogamzás következményének tartja. (Ma inkább gyulladásos (pl. congenitalis varicella) és genetikai tényezőkkel magyarázzuk létrejöttüket.) 591: Monstrosa cutis durities (A bőr torz megkeményedése.) A magzatot érő rendkívülien magas hőfokot gyanítja a háttérben. (Valószínűleg a méhen belül lezajlott gyulladásos folyamatok születéskor észlelt következményeiről lehet szó.) A könyv nyolcadik részében a a farok rendellenességeit tárgyalja meg Aldrovandi. 592: De monstris caudarum (Az állatok farkának rendellenességei). Különböző csodás farkképződmenyekkel ismerkedhetünk meg. A könyv kilencedik részébe az egyéb rendellenességek kerülnek. (Láthatólag a könyv egyes részei mind rövidebbek lesznek.) 597: De foetibus ab utroque genitore degenerantibus (Elfajzott magzatok). Ilyenkor asszonyok a két faj közötti átmeneti alakokat hozhatnak világra. Kérdéses azonban, hogy ilyen van-e, vagyis, hogy eltérő fajok képesek-e az utódnemzésre. Az öszvér példája erre utal. De az öszvérnek már nem lehet ivadéka. Elképzelhető — szerinte — azonban, hogy a romlott ondó is ilyen következménnyel járhat. A könyv tizedik részében Aldrovandi a rendellenes egyedek testméretével foglalkozik. 601: De monstrosa animantium statura (A torzszülött egyedek testméretei). Itt most nem az óriásokkal és a törpékkel, hanem a rendkívüli testméretekkel foglalkozik. A fő magyarázat a terhesség alatti túlzott táplálkozás, ennek révén ugyanis bizonyos testrészek önzőén túl sokat vonnak el a maguk számára. A csökkent méretek hátterében elsősorban a terhesség alatti mérgezések állnak. A könyv külön: XI. része a 606: De monstris bicorporibus (Az összenőtt ikertorzokról) témával foglalkozik. 606: Aequivoca (Félreértések). Általában nem az egész test megkettőződéséről van szó. Három típust különít el: 7. a felsőtest összenövése, 2. az alsótest összenövése és 3. a két test csak egy ponton nőtt össze. Magyarázata szerint a két magzat a méhen belül tapad össze. (Ezzel szemben a valóság az, hogy a megtermékenyített pete válik tökéletlenül ketté a fogamzást követően. Az esetek döntő többségében a szétválás sikerül, így jönnek létre a tökéletesen megkettőződött ,,rendes" egypetéjű ikrek. De ha a szétválasztásra túl későn kerül sor, így a terhesség 13—14. napján, akkor már nincs mód a szétválás befejeződésére és emiatt jönnek létre a mindig egypetéjű összenőtt ikertorzok.) 607: Monstra humana bicorpora unico tantum capite copulata (A fejüknél összenőtt emberi ikertorzok). Ma is találkozhatunk ilyen esetekkel (20. ábra). Az már sokkal ritkább, amikor a másik iker mintegy benő, vagy kinő a főiker testéből (27. ábra). Az itt bemutatott férfi állítólag felnőttkort élt meg és látványosságként mutogatták Európa-szerte. 615: Monstra belluina unico capite bicorpora (Összenőtt ikertorzok egy fejjel és két testtel állatokban). E példák szerint az embernél észlelt esetek az állatvilágban is ismeretesek. 627: Monstra humana in partibus inferioribus simplica (Emberi ikertorzok egy alsó testrésszel). Ilyen esetek ritkán élik meg a felnőttkort. Egy kivételes eset arról volt nevezetes, hogy a két fej gyakran veszekedett egymással (22. ábra). 631: Monstra humana bicorpora iuxta longitudinem materna alvo (Összenőtt ikertorzok, amelyek az anyaméhben hosszában nőttek össze). Számos konkrét esetet ismertet. Közülük azt mutatjuk be, akik csupán a köldöküknél voltak összenőve (23. ábra). (Jelenleg ezek a leggyakoribbak és esetükben van elsősorban mód a szétválasztásra. Ilyen volt a híres sziámi ikerpár