Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Czeizel Endre — Sibelka Perleberg Artúr: Ulysses Aldrovandi 1642-ben kiadott, „A torzszülöttek története” című művének ismertetése és értékelése

képződmények (13. ábra) értelmezése nehéz. Itt valószínűleg keveredik a legenda (pl. Mózes szarvai, amelyek védettségét jelképezték), az állatokkal való fajtalanság mendemondája és bizonyos ritka, némi hasonlóságot mutató koponya-rendellenességek (pl. exostosis multiplex) képe. A nyak nélküli, Bacchusra emlékeztető (Turner-kóros) és széles nyakú (pterygium colli) magzatokkal és újszülöttekkel ma is találkozunk. A ferde nyakú, a felfeszített Krisztusra emlékeztető rendellenesség minden bizonnyal a gyakori ferdenyakúság (torticollis) megnyilvánulása. Az ősmagyarok hitvilágához hasonlóan a szerző is nagy jelentőséget tulajdonított a („táltos") foggal született újszü13. ábra Veleszületett „szarvak*" 14. ábra A felsővégtagok teljes hiánya (amelia 1. u.) lőtteknek, mivel ezek az éhínség jelzői. Ellentétes példaként említi Vesalius-t, akinek 26 éves korában nőtt ki a bölcsességfoga. (Úgy látszik akkor még nem tudták, hogy az emberek 10%-ának ki sem nő.) A könyv negyedik része, megint főcím nélkül, a végtag-rendellenességeket tárgyalja. 475: De prava conformatione brachiorum et manuum (A karok és kezek rendellenes alakulásáról) című fejezetben három típust különít el: 1. kar-, illetve kézhiány, tehát a végtag-redukciós rendellenességek; 2. csonka (részleges hiány) vagy rendellenes helyzetű felső végtag és 3. torz karok-kezek. A könyvben bemutatott esetek megfelelnek jelenkori tapasztalatainknak (14. ábra). Ennek főleg az lehet a magyarázata, hogy ezek a rendellenességek összeegyeztethetőek az élettel, tehát a rajzolónak módja volt felnőtt esetek közvetlen megfigyelésére. Csak megerősíthetjük a szerző megfigyelését, miszerint az ilyen felsővégtag-hiányos rendellenességekben szenvedők különleges ügyességre tesznek szert megmaradt végtagjaik használatában. így lábukkal tudnak írni, pénzt