Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Czeizel Endre — Sibelka Perleberg Artúr: Ulysses Aldrovandi 1642-ben kiadott, „A torzszülöttek története” című művének ismertetése és értékelése

bűnei. Ez volt a skolasztikus természetszemlélet „előrelépése" a klasszikus görög felfogással szemben. A másik sokat vitatott, ehhez kapcsolódó filozófiai kérdés kiindulópontja a ,,minden dolog önmagához hasonlót akar létrehozni" elv volt. Ez két szempontból vetett fel kétségeket. Egyfelől a torzszülöttek szülei csaknem mindig egészségesek. Másfelől a természetről feltételezték, hogy mindig jobbat akar, tehát „javul". így sokan hajlamosak voltak feltételezni, hogy a torzszülöttek a természet tudtán, szándékán kívül jöhettek a világra. Végül az elfogadott teológiai tételek szerint a Természet azért teremt, hogy tovább szaporítson. Ez következik az alapvető tanításból: „Gyarapodjatok és szaporodjatok". Igen ám, de a torzszülöttek általában nemzőképtelenek. Sok egyházi férfi szerint ezért a torzok természetellenesek, rájuk az áldás nem vonatkozik. Ebből következőleg nem áldották meg őket, és tulajdonképpen szentesítették a görög (a Taigetosz hegyre történő kitételüket), majd a római gyakorlatot (elpusztításuk után hamvaikat a tengerbe szórták), és így még ebben az évezredben is természetesnek tartották megölésüket. Ezután, a könyv harmadik részében tér rá Aldrovandi az egyes rendellenesség-csoportok megbeszélésére (érdekes módon ennek nem ad külön címet a szerkesztő) és ennek során a szervlokalizációt követi. 400: De erratis naturae in formátum capitis (A természet tévedései a fej kialakításánál). Négy típust különít el: 1. hiányzik a fej, 2. több fej fordul elő, 3. a fej nem a szokásos helyén van, 4. a fejen különböző torzulások észlelhetők. Itt főleg azokkal a mendemondákkal foglalkozik, amelyek a távoli földrészeken élő fej nélküli emberekről szólnak; Plinius akephalosokként említette őket. 403: Capitum multiplicatio in foetu humano (A fej megsokszorozódása az emberi magzatokban). A bemutatott rajzok alapján nyilvánvaló, hogy az összenőtt ikrek speciális megjelenéseit sorolta ide (9, ábra). Ezzel kapcsolatban említi, hogy az ilyen szülők gyakorta unokatestvérek. (Ez elgondolkoztató megfigyelés, amely ellenőrzésre szorul). 416: Capitum multiplicatio infoetibus brutorum (A fejek megsokszorozódása állatok magzatjaiban). A legkülönbözőbb állatfajok hasonló ritka ikertorz példáit említi. 430: Capitis alieni procreatio in foetu humano (Szokatlan fejképződmények emberi magzatokban). Itt elsősorban a „madárfejű" gyermekeket említi, amelyek egyaránt lehetnek a jól ismert és közepes gyakoriságú kisfejűség (microkephalia) vagy a nagyon ritka, napjainkban is madárfejűségnek mondott Seckel-kór megnyilvánulásai. Említi a szerző, hogy i. sz. 206-ban Liszoszthenész elefántfejű gyermekekről is beszámolt. A szerző ezt kiegészíti egy 1565-ben Magyarországon született hasonló esettel (10. ábra). Ilyen típusú veleszületett rendellenességet nem ismerünk. A jelenség magyarázata az lehet, hogy az egyik jól ismert genetikai ártalomban, a neurofibromatosus-ban (más néven Recklinghausen-kórban) a bőr elváltozása emlékeztet az elefánt bőrére, és később a megsokszorozódó idegdaganatok testszerte bizarr formátlansághoz vezethetnek. Az ilyen betegeket szokás „elefánt-embereknek" nevezni. Valószínűleg erről hallhatott a szerző és kérésére rajzolhatta meg, képzeletét követve, az illusztrátor az itt bemutatott ábrát. 433: Capitis alieni procreatio infoetibus brutorum (Szokatlan fejképződmények állati magzatokban). Itt főleg az emberi arccal született állati ivadékok mendemondáit veszi sorba. A háttérben természetesen az ember-állat természetellenes kapcsolatát gyanították. De megemlíti Arisztotelész feltételezését is, miszerint a romlott ondó nemcsak emberi torzképződményt, hanem fajunknál alacsonyabb rendű egyedeket is előidézhet. Példája a romlott vetőmag, amelyből búza helyett gyom lesz... Az már szinte humorosnak tűnik, hogy egyes emberarcú állatok a papok tonzúráját is viselik (11. ábra). (Minden bizonnyal ebben a coelibatus betartásával kapcsolatos kétségek is benne rejlenek.) 446: Foeda capitis constitutio (Rút fejképződmények magzatokban). Az itt említett rendellenességek ma is jól ismertek, csupán megjelenésük kevésbé „szenzációs" ... A könyvben Aldrovandi említi a koponyahiány (anencephalia) (12. ábra), az agysérv (encephalocele), a szemhiány (anophthalmia), az archasadékok stb. különböző típusait. A furcsa csak az, hogy ezek döntő többsége — a fejezet és az ábrák címének megfelelően — magzatokban és újszülöttekben észlelhető. Súlyosságuk miatt ugyanis a születést követően hamarosan halálosak. Mégis, a rajzoló mindezeket felnőtt emberekben jeleníti meg. A szarvszerű