Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

KÖNYVSZEMLE - Mann, Gunter — Dumont, Franz (Hrsg.): Samuel Thomas Sommerring und die Gelehrten der Goethezeit (Rákóczi Katalin) - Nowotny, O.: Geschichte der Internationalen Union angestellter Apotheker. Österr. Apoth.-Ztg. (Kempler Kurt)

kai betölthetett vezető tisztségeket, így jelen esetben Lynennel. A szerző munkásságáról itt elég annyit közölni, hogy főleg az élő szervezetek zsíranyagcseréjével foglalkozott, ezen belül a Cholesterin biosynthesisével, és e téren elért eredményeiért kapta megosztottan 1964-ben a Nobel-díjat. Jelen írásában a szerző rámutat arra, hogy a biológiai szabályozó mechanizmusok között milyen fontos szerepet töltenek be az enzimek, különösen az anyagcsere-folyamatok során a ,,biovegyületek" átalakulási processusaiban. Ezekkel összefüggésben hangsúlyozza a fehérje(Protein-) kutatás néhány eredményét, valamint egyes vitaminokra vonatkozó adatokat, és a Penicillin hatásmechanizmusára vonatkozó megismeréseket. Részletezi saját kutatási területéből a cholesterin-vizsgálatok eredményeit, és a rákkutatás biokémiai vonatkozásaira utalással zárja rövid tanulmányát. Lambrecht Miklós Mann, Gunter — Dumont, Franz (Hrsg): Samuel Thomas Sommerring und die Gelehrten der Goethezeit. Beiträge eines Symposions in Mainz vom 19 bis 21. Mai 1983. Stuttgart, New York, Gustav Fischer Verlag 1985. 437 S. (Sommerring-Forschungen Bd. 1). A mainzi tudományok és irodalom akadémiája tudománytörténeti sorozata a természettudományok és medicina újkori fejlődését kívánja előmozdítani. A kiadvány nem korlátozódhat egy személy életművére, hanem tudománytörténeti kitekintéssel kell rendelkeznie, amely a kor társadalmi, kultúra- és eszmetörténeti vetületébe helyezi a megvizsgálandó kérdéskomplexumot. Első kötetének középpontjában Sommerring, korának neves természettudósa és orvosa áll, akinek kutatásai az anatómia, fiziológia és sebészet szakterületét érintették. A szerzők a tudomány különböző szakterületeit képviselik és Sommerring kapcsolatait elemzik korának neves tudósaival, személyiségeivel (Goethe, a két Humboldt, G. Curvier, H. Merck, J. F. Gall, E. Kant stb.) és méltatják a tudományos haladásért vívott küzdelmét. A kötet második része bibliográfia és a szekunder irodalom jegyzéke, amely további kutatásra kíván serkenteni. Rákóczi Katalin Nowotny, O: Geschichte der Internationalen Union angestellter Apotheker (Az Alkalmazott Gyógyszerészek Nemzetközi Uniójának története) Österr. Apoth.-Ztg. 40 (38) (1986) 789—791 p. A Prágában, 1924 novemberében tartott alkalmazott gyógyszerészi kongresszussal kapcsolatosan négy nemzeti egyesület képviselői elhatározták, hogy nemzetközi uniót hoznak létre. Az ötlet az osztrák egylet elnökétől, Franz Dittrichtől indult ki. Őt feltehetően a svéd szervezet biztatta erre, mert e terv már 1919-ben felmerült. Miután a dán és norvég kollegákkal közös skandináv szövetséget hoztak létre 1923-ban, ezt tágítani szerették volna. Dittrich viszont elsősorban az utódáliámokra gondolt, mert ezekben az alkalmazott gyógyszerészek helyzete hasonló volt. Az elhatározást tett követte és 1924. november 2-án megalakult az Unió a csehszlovák, az osztrák, a német és a csehszlovákiai német egylet képviselőivel. Elnökké a berlini Erich Peisert választották, a szervezet székhelye Bécs lett. A főcél: a különböző alkalmazotti egyesületek céljainak megismerése, összehangolása, jobb szociális, gazdasági és képzési feltételek elérése. Perspektívában az egész egyetemes gyógyszerészet érdekeit is védeni kívánták, főleg a képzés, a jogrendszer és a tevékenységi kör terén. Utóbbit egyrészről a drogistáktól, másfelől az orvosoktól féltették. Bár politikai szerepléstől elhatárolták magukat, utóbb kitűnt, milyen nagy ez a befolyás. Az 1. kongresszust Bécsben, 1925 októberében rendezték. Itt az akkori osztrák képzési és bérezési rendszert, a korpótlékot említette követendőnek az elnök. Az első évben öt szövetség (közte a magyar) csatla-