Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

KÖNYVSZEMLE - Fourest, H. P. — Sainte-Fare-Garnot P. N.: Les Pots de Pharmacie. Paris et l'lle-de France. (1.) (Magyar László) - Goerke, Heinz: Arzt und Heilkunde. Vom Asklepiospriest zum Klinikarzt. 300 Jahre Medizin (Szabó Béla)

Fourest, H. P. — Sainte-Fare-Garnot, P. N.: Les Pots de Pharmacie. Paris et l'Ile-de-France. (L). Paris, Roger Dacosta, 1981. 229 p. A patikaedények mint a gyógyítás történetének tanulságos és egyben szemet gyönyörködtető emlékei nem csak a gyűjtők, de a történész számára is igen sokat jelentenek. A Dacosta-kiadó kilenc részre tervezett sorozata a francia patikaedény történetét kívánja bemutatni, kötetenként tájegységek szerint csoportosítva a gazdag anyagot. Ez a könyv a párizsi és Ilede-France-i edények gyűjteményét elemzi, a 13. századtól a 19. századig kísérve figyelemmel a formák, alapanyagok és díszítési divatok változásait. Az edények anyaga kezdetben a kő és az égetett kerámia volt, később a fajansz, majd a 18. századtól a porcelán hódított tért. Az eleinte keleti (alexandriai, perzsa stb.) eredetű formák és díszítések hagyományát a 16. századi virágkortól fokozatosan váltották föl az ibér, olasz, majd francia stíluslelemények: a talpas, füles, kehelyformák, a virágdíszek és a figurális, geometrikus ékítmények. A szerzőpáros azonban nemcsak az edények történetét meséli el, hanem segítséget nyújt a típusjegyek fölismeréséhez és a tárgyak művészettörténeti értékeléséhez is. A kötetet 111 (köztük 31 színes) nagyméretű fotó illusztrálja, kitűnő minőségével jelentősen járulva hozzá a munka sikeréhez. Magyar László Goerke, Heinz: Arzt und Heilkunde. Vom Asklepiospriester zum Klinikarzt 300 Jahre Medizin. München, Callwey, 1984. Az orvostudomány történetét feldolgozó szakirodalom bővelkedik képeskönyvekben. Ennek egyfelől kereskedelempolitikai oka van, másfelől pedig oka az a felismerés is, hogy a történeti kutatásban és ismeretterjesztésben az illusztráció egyenértékű az írott szöveggel. Ha a két elem egyensúlyban van, a mű értéke is emelkedik. A jól válogatott és értelmezett képtáblasorozat forrásként szolgálhat a további kutatásokhoz. Nyilvánvaló tehát, hogy az érték létrehozója ebben az esetben az, aki a corpust összegyűjti, és nem az eredeti tárgy alkotója. Egy tudománytörténeti munkánál harmadlagos szempont az esztétikai érték közvetítése. Hiszen a művészi kvalitástól független az az információ, amit ebben az esetben a kutató keres. így például egy falusi votív táblakép ismerete esetleg hasznosabb, mint egy dóm főoltárán lévőé, bármilyen neves mester alkotása is. Ez persze csak a másodlagos forrásokra vonatkozik. A kimondottan oktatási vagy dokumentálási céllal készült ábra elsődleges funkciójától függetlenül, lehet ,,szép" is, s erre sok példát látunk Goerke könyvében. Kitapintható az a törekvés, amely korábbi korok illusztrátorait vezette, hogy tudniillik nem csak a tények korrekt rögzítésére törekedtek, hanem esetenként művészi megformálásra is. Ennek értelme az, és ezt a ma unalmas rajzolói és képszerkesztői elfedik, hogy az így megformált alkotás felhívó értéke nagyobb, a tartalom erősebben rögzül a szemlélőben, élmény szerűbben, mint holmi sematikus ábráé. A tárgyak, műszerek és eszközök bemutatása is a szemléletességet szolgálja. Nyilvánvalóan könnyebb megérteni, egy mégoly egyszerű tárgy működését képének szemlélésével együtt, mint egy alaposan részletező leírást önmagában. A zsánerképek a kort tükrözik, melyben az orvos dolgozott. A miliő ismerete a tudománytörténet számára nagy jelentőséggel bír, noha egyes kutatók hajlamosak légüres térben, absztrakt módon szemlélni és értékelni, csak a ,,nyers tudományt" figyelembe véve. A tárgyalt mű képválogatását jónak értékelhetjük, az ismert alkotások mellett jó néhány eddig publikálatlan is helyet kapott. Külön öröm, hogy a mű magyar vonatkozásokban is jelentős. Például láthatjuk a kassai dóm Szent Erzsébet-oltárának részletét, igen jó minőségű színes reprodukci-