Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Batári Gyula: Idegen nyelvű orvosi folyóiratok szakanyagának ismertetése a hazai gyógyászati időszaki kiadványokban 1857-ig
termékeket, azokkal lassanként a külföldi is megismerkedvén illy módon bennünket mint egy serdülő haza, munkás igyekezetű fijait nemcsak figyelemre, de végre becsülésre is méltóknak találhasson." (Orvosi Tár, 1842. 5. sz. jan. 30. 79—80.) Az „Orvosi Tár" jelentős referálási tevékenységével összefüggésben meg kell említeni azt is, hogy szoros kapcsolatban álltak a Budapesti Orvosegyesülettel. Ez az együttműködés már a lap fejlécén is jelentkezett a következő formában: ,,Orvosi Tár. A Budapesti Királyi Orvosegyesület közös munkálataival." Az Egyesület segítsége — a feltételezett anyagin kívül — más módon is megnyilvánult. Ugyanis a Budapesti Orvosegyesület, ,olvasdá" val — azaz olvasóteremmel — rendelkező könyvtára jelentős könyv- és folyóiratanyagát használták fel a szerkesztők a referáló munkában. Egyébként a Tár rendszeresen közölte az Egyesület híreit és üléseinek jegyzőkönyveit. Különösen érdekesek az egyesületi könyvtár fejlődéséről közzétett írások. Ezekből például megtudjuk, hogy a már említett olvasóteremmel gyarapodott a könyvtár: ,,Elhatároztatott, hogy az orvosi hírlapok eddig czéliránytalan keringése helyett olvasda (lectorium) alapítassék..." (Orvosi Tár, 1842. 22. sz. nov. 27. 337—340.) Tehát a referált folyóiratok egy része eredetiben is rendelkezésére állt a pesti és budai orvosoknak. Sajnos a szépen fejlődő hazai sajtóreferálás — amelynek még a magyar orvosi szaknyelv kifejlesztésében is jelentős szerep jutott — az ,,Orvosi Tár" 1848 decemberében történt megszűnésével lényegében megtorpant, és csak egy évtized múlva indulhatott meg újra, de már egy más folyóirat keretei között. Végül megállapíthatjuk, hogy a Bugát Pál szerkesztésében másfél évtizeden át megjelent" ,,Orvosi Tár" azzal, hogy lehetőséget teremtett a hazai gyakorlati és tudományos orvosi közlemények megjelentetésére, megindította a külföldi szaklapok cikkeinek referálását, megvetette a magyar orvostudományi irodalom fejlődésének az alapját. A lap jelentős szerepet vállalt a hazai orvostársadalom magyarrá formálásában is. 5 Az „Orvosi Tár" megjelenésének második korszaka idején, a negyvenes években, ha kezdetleges formában is, de megkezdődött a specializálódás a hazai orvosi folyóirat-kiadás területén, ugyanis a Tár a gyógyászat minden témakörével foglalkozott, jutott hely hasábjain az állategészségügy és a gyógyszerészet szakterületeinek is. Azonban a hazai orvosi szerzők legjobbjai már tudták, hogy a gyógyítás világának az orvostudomány egészével foglalkozó folyóiratok mellett szüksége van egy-egy szűkebb témakört tárgyaló kiadványra is, amelyekben a kutatások legújabb eredményeivel ismerkedhetnek meg. Schöpf-Merei Ágoston általános orvosi folyóiratként indította el a , Magyar Orvosi Sebészi Természettudományi Evkönyvek '-et, majd menet közben gyermekgyógyászati szakközlönnyé változtatta át. Pap Ignác ,,Sebészeti Almanach"ot alapított. A ,,Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataidnak évről évre történő megjelenése további specializálódást jelentett, mivel lapjain rendszerint egy-egy országrész vagy város speciális egészségügyi, gyógyítási problémáival, a hazai gyógyfürdőkkel foglalkozott. 1848-ban a gyógyszerészek indították meg saját rövid életű közlönyüket. E szépen bontakozó — bár nem törésmentes — fejlődést a szabadságharc leverése megszakította. Újabb eredményeket ezen a területen csak jóval később az ,,Orvosi Hetilap" szakmellékleteinek megjelenései jelentettek. Az ,,Orvosi Tár" után a következő folyóirat, amely rendszeresen közölt kivonatokat az orvosi szaksajtóból, az 1842-ben Schöpf-Merei Ágoston által kiadott, Magyar Orvosi Sebészi Természettudományi Evkönyvek ' ' volt (a cím később többször némileg változott). A lap első száma jelzi magáról, hogy havi folyóirat lesz. Sokakat megtéveszthet a címben előforduló „évkönyv" szó, de ekkor már Európában tucatjával jelentek meg folyóiratok különböző nyelveken ilyen címmel, noha a gyakorlatban negyedévenként vagy havonként kiadott lapok voltak. 5 Batári Gyula: Az Orvosi Tár, az első hosszabb életű magyar orvosi folyóirat. Orvosi Hetilap 1974 , 32. 1901-1903.
