Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Vida Mária: A reneszánsz orvostörténeti munkája, a „Medicorom Philosophorumque Icones"

Huttich művének sajtó alá rendezésében: a 3. kiadást bővítette és az életrajzokat kijavította.

9 A műfaj iránti érdeklődését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a legfontosabb arcképgyűjteményeket könyvtára részére is megszerezte. így az elsőként napvilágot látott Andrea Fulvio ,,11lustrium virorum imagines" (1517) c. művét, továbbá Jacopo Strada (1553), Enea Vico (1554), a Hubertus Goltzius (1557), Wolfgang Lazius (1558), Bastiano Erizzo (1559), Constanzo Landi (1560) és Fulvius Ursinus (1570) munkáját. Mint éremgyűjtő a római éremgyűjtemények kedvelője volt, ezért Goltziusnak és Ursinusnak inkább az 1563-ban ill. az 1577-ben kiadott műveit szerezte meg magának.

10 Az említett éremalbumok a XVI. században fellendülő numizmatika alapművei, kézikönyvei. Az első önálló orvosi albumot Galle állította össze, a portrék alatt versekkel. Orvosokon kívül másokat is felvett gyűjteményébe, pl. II. Pius pápát vagy a nyomdász Plantint. Érdeme az, hogy műve nem segédkönyv, hanem igazi portré-album. Zsámboky János — a műfajt tökéletesítve — orvostörténeti művet készített, amelyben személyes élményeinek, orvosi történelmi és filológiai ismereteinek szintézisét nyújtotta. Célját az egyik arckép, Matthiolushoz (40. kép) írott verssoraiban meg is fogalmazta: ,,A jelen tanítója a múlt ' '. A kortársak is így értékelték művét, a következő nemzedék, az ifjabb Raphalengius is így látta életrajzai végén, jellemezve az Icones portréit: ,,Lángszellemük nemes hadával oszlatták a vak homályt, utódaik javát nézvén". A 2. kiadás 1.-től eltérő alcímében ez áll: ,,Ex Bibliotheca Iohannis Sambuci ' '. Az utolsó arckép Zsámbokyhoz írt és valószínűleg Plantintól származó verssorai így kezdődnek: „Hírneves orvosokat festetsz le s ékesítesz fel, Egyesítesz szívet, könyvtárt, munkát." Válogatásának alapja tehát a könyvtárának az a több mint 500 orvosi műve, illetve az általa jelentősnek tartott gyógyszerészeti, botanikai, földrajztörténeti és kapcsolódó történelmi, filológiai munka volt. Mikor 1564-ben 33 éves korában végleg letelepedett Bécsben, 22 éves tanulmány- és gyűjtőút állt mögötte. Vándorlásainak állomásai — Lipcse (1543), Wittenberg (1545), Ingolstadt (1548), Strassburg (1550), Párizs (1551), Padua (1553, 1558, 1560) és más itáliai városok, Gent, Antwerpen (1563) nemcsak orvosi és filológiai tanulmányainak, humanista filológus kapcsolatainak színhelyei.

11 Ez a vándorút alkalmat adott neki későbbi hatalmas könyvtárának a gyarapítására, ezt jól ismerjük a levelezéseiből is. Ez a gyűjtőszenvedély egész életében végigkísérte, hazatérése után 9 Huttich, J. : Romanorum Princípium effigies, cum historiarum annotationes . . . Argentorati, 1552. RMK III. 407/1—4. Vö.: Gulyás R : Zsámboky János könyvtára. Bp. 1941. 352. 1429. sz. Weszprémi, I.: Succincta Medicorum Hungáriáé et Transilvaniae Biographia. 3. k. Bp. 1968. 710—711. Az első kiadás képecskékkel, versekkel és tartalomjegyzékkel. 111 Strada, J. : Epitome thesauri antiquitatum etc. Imperatorum Romanorum orientalium et occidentalium Icones ex antiquis numismatibus. Lugduni, 1553. ; Vico, E. : Omnium imaginas ex antiquis numismatis desumptae . . . Venetiae, 1554.; Goltzius, H.: Vivae omnium fere imperatorum veterum numismatis . . . Antwerpiae, 1557.: Lazius, W.: Cor. "ntariorum vetustiorum numismatum specimen. Viennae, 1558.; Erizzo, B. : Discorso sopra le medaglh <

f che. Venetiae, 1559.; Landi, C. : In veterum numismatum Romanorum miscellanae Explicationes. Lu riuni, 1560. ; Ursinus, F. : Imagines et elogia virorum illustrium . . . Romae, 1570.; Goltzius, H.: C. Juliui ;ar sive história Imperatorum Caesarumque Romanorum, ex antiquis numismatibus restitutae, lib. ; is Fland, H. Goltzius, 1563. ; Ursinus, F. : Familiae Romanae que reperiunturin antiquis numusmatibus, ab urbe condita ad tempóra . . . Romae, 1577. Vö: Gulyás P.: i. m. Az 1587. évi jegyzék alapján 102. 1652., 1848., 1689., 532., 763., 103., 1711., 1687. sz. " Gulyás P.: i. m. 9—22.; Orbán J.: Zsámboky Jánosról. Szeged, 1916. 9—32.; Bálint-Nagy I.: Zsámboky János orvosi működéséről. Orx'osi Hetilap, 73 (1929) 17., 18., 35. sz. Reprint. Bp. 1922. 4—12.; Vantuch, A.: Ján Sambucus. Zivot a dielo renesanceho ucenca. Bratislava, 1975. 108—210.; Bruck, A.: Leben und Werk des Ioannes Sambucus (Zsámboky János). Sambucus, I.: Emblemata. [Antwerpiae. 1564.] (facsimile) Bp. 1982. 7-15.