Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Szlatky Mária: Magyar nyelvű természettudományos és orvosi irodalom a XVI. században
Nem tekinthetjük sem egymástól, sem a kortárs irodalomtól elszigetelt alkotásoknak e műveket. E könyvek szerzői nem csak neves külföldi szerzőkkel és tudósokkal, de egymással is kapcsolatban álltak, olykor baráti szálak (mint például Meliust és Beythét, vagy Beythét és Frankovithot), máskor rokoni kapcsolat (mint például Szikszai Fabricius Balázst és Balsaráti Vitus Jánost) fűzte őket össze. Tevékenységük a mindinkább decentralizálódó országban egy-egy főúri pártfogó körül kialakult szellemi központhoz kapcsolódott. Ilyen központok voltak többek között a Nádasdyak sárvári, vagy a Batthyányak németújvári udvara, melyekkel szoros kapcsolatban állott a két Beythe, Melius, Frankovith és még számos kitűnő természettudós, például Fabricius Pál, Szegedi Fraxinus Gáspár, Purkircher György és még sokan mások. A Perényiek Sárospatakon megteremtett kulturális központjához szerzőink közül Szikszai F. Balázs és Balsaráti V. János tevékenysége kapcsolódik. A szerzők személyét vizsgálva megállapíthatjuk, többségük nem volt orvos vagy természettudós, hanem tipikus képviselője a reformáció sodrában külföldi egyetemeket (Wittenberg, Bázel stb.) megjárt többnyire egyházi értelmiségnek. Munkásságuk megoszlott a vallásos jellegű küzdelmek és elmélkedések, valamint a (mai kifejezéssel élve) ismeretterjesztő természettudományos munkák között. Ez a magatartásbeli kettősség, a reformátori és az égető gyakorlati szükséget szolgáló természettudományos tevékenység összefonódása teljességgel megfelelt a reneszánszhumanista indíttatású Luther—Melanchthoni-i művelődési program kettős célkitűzésének, amely a „hasznos polgártól" a humanista tudományok és művészetek ismeretén túl, a közhasznot, a „Publica utilitas"t szolgáló gyakorlati mesterségek tudását és művelését is megkövetelte. Gyökereik tehát a klasszikus humanista szellemiségből táplálkoztak, de a reformáció mozgalmában való részvételük meghatározó élményt jelentett. Ez nem csupán hitvitázó műveikben mutatható ki, hanem befolyásolta például a betegségről, a gyógyítás lehetőségeiről vallott nézeteiket is. Igen jól példázzák ezt, sőt az egymástól eltérő felekezetek, vallási irányok felfogását is tükrözik a szerzők pestisről vallott nézetei. Ezek ismertetése azonban már nem e dolgozat feladata. ZUSAMMENFASSUNG Die ersten selbständigen Werke der in ungarischer Sprache verfassten naturwissenschaftlichen und medizinischen Literatur entstanden im letzten Drittel des 16. Jahrhunderts.*Die Mehrheit dieser Ausgaben stammen aus dem medizinischen und medizinbotanischen Themenkreis. Der grösste Bedarf entstand auf dem Gebiet des Heilverfahrens im gemeinverständlichen, in der Muttersprache geschriebenen populärwissenschaftlichen Bücher. Die in ungarischer Sprachen verfassten frühzeitigen medizinischen und medizin-botanisehen Werke (die Bücher von Melius, Frankovith, Beythe, Péchy, Ars Medica usw.) schöpften reichlich aus den zeitgenössischen europäischen Werken, insbesonders aus den Arbeiten von A. Lonitzer, P. A. Matthiolus, L. Fuchs, J. Fernel, L. Martini und anderen. Die Verfasser der in ungarischer Sprache geschriebenen Werke wurden von den humanistischen Intentionen geleitet: die sich mit der Heilung und mit der Bewahrung der Gesundheit befassenden praktischen Kenntnisse — in je breiterem Kreise — bekannt zu machen. Die ungarische abhandelnde Prosasprache kam in diesen obenerwähnten Werken zustande. M. SZLATKY, M. A., Ph. D. head of department of the Semmelweis Medical Historical Library Budapest, Török u. 12, Hungary H —1023
