Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Szlatky Mária: Magyar nyelvű természettudományos és orvosi irodalom a XVI. században

sek, orvostársaival folytatott viták, imádságok, egyházi énekek, valamint különböző orvosságok és gyógymódok leírásának együttese. Legfontosabb és leghírhedtebb része az ún. Serapium-kenet ismertetése, amely a középkori antidotumok és összetett orvosságok emlékét idézi. Elkészítéséhez összesen 169 alkotórész szükséges és szerzője bizonyosan hasznosnak vélte legalább 32 betegség ellen. ( Stirpium Nomenclator Pannonicus címen adta ki Manlius J. Németújváron, 1583-ban az első nyomtatott, magyar nyelvű növényjegyzéket (RMNY 536), amelyben 348 növénynevet találunk. E jegyzék Carolus Clusius: Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam (etc) című munkájához készült kiegészítésként, s még ugyanebben az évben, 1583-ban Clusius művével együtt a Plantin-nyomda kiadásában, Antwerpenben is megjelent (RMNY 538). A Nomenclatura szerzősége vitatott. Összeállításában kétségtelen Beythe István szerepe, amint ezt Clusius 1583. jan. 13-án, Bécsben kelt előszava is tanúsítja. Ám a címlapok Clusiust jelölik meg szerzőként ,, . . .authore Carolo Clusio Attrebate".

5 (így csak zárójelben jegyzem meg, hogy mégis elgondolkodtató, hogyan készíthette volna egyedül a magyarul nem tudó Clusius a magyar jegyzéket?) A botanikai irodalom érdekes színfoltja Pécsi Lukács: A keresztyén szüzeknek koszorúja című, 1591-ben Nagyszombatban kiadott, leginkább erkölcs-botanikai műnek nevezhető munkája (RMNY 670). E bonyolult szimbolikája könyv 2. fejezetében — antik örökség felelevenítéseként — 20 koszorúba illő növény florisztikai leírását, gyógyhasznainak ismertetését és finom metszésű ábráját találjuk. Frankovith könyvéhez hasonlóan Pécsi Lukács műve is a vallás-erkölcsi fejtegetések és a természettudományos ismeretközlés sajátos keveréke, de míg Frankovith-nál inkább az orvosi, addig Pécsinél inkább a vallásos tartalom dominál.

6 Beythe András: Fives Kbnüv-ét 1595-ben adta ki Manlius J. Németújváron (RMNY 766). Orvosbotanikai mű, a második, amely magyar nyelven nyomtatásban megjelent. 275 növény gyógyhasznainak ismertetését tartalmazza, ebből azonban 185 Meliustól való átvétel, Melius nevének említése nélkül és a különben igen értékes florisztikai részek elhagyásával. A további 90 cikkelyt Matthiolustól vette át a szerző.

7 A nyomtatott művek felsorolásánál meg kell említenünk a kalendáriumokat és csíziókat, amelyek gyakran bővelkedtek naivan előadott, primitiv természettudományos és orvosi ismereteket közlő részletekben. A természettudományos ismeretközlés legalsó szintjét jelentették ugyan, mégis, nagy számuk és elterjedtségük okán fontos szerepet játszottak többek között az alapvető egészségügyi ismeretek elterjesztésében is.

8 Ebből a szempontból különösen gazdag a Kolozsvárott, 1592-ben, ifj. Heltai Gáspár által kiadott CISIO (RMNY 684), amely érvágási szabályokat, hónaponkénti csoportosításban étrendi és egészségügyi tanácsokat tartalmaz, valamint a 4 komplexióról, physiognómiai ismeretekről s a „lovak betegségekről való orvosságokról" is olvashatunk benne. Hasonló tartalommal bír a Debrecenben 1593—95-ben Csáktornyai által kiadott CISIO is (RMNY 741), amelyben még egy szép fametszetes érvágó-zodiákus figurát is találhatunk. A természettudományok tárgykörébe tartozó magyar kifejezések megőrzésével, fogalmak értelmezésével és magyarázatával fontos szerepet játszottak a század kiadványai közül a többnyelvű 5 Sztripszky Hiador: Adalékok Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár című munkájának I—//. kötetéhez. Bp. 1912. I. köt. 1819/26. 6 Alföldi Flatt Károly: Pécsi Lukács és botanikai műve. Természettud. Közi. 1900. XXXII. köt. 456-=469.; Rapaics Raymund: Pécsi Lukács Koszorújának forrásműve. Botanikai Közi. 1931. 122. 7 Gombocz Endre: Beythe András füves könyvének kritikája. Botanika Közi. XVIII. k. 29—34.; Uö. : Melius és Beythe András. Magyar Nyelv. 1919. 1. sz. 28—30. 8 Kovács Imre: Régi magyar kalendáriumaink 1711-ig. Debrecen, é.n.; Jakab Elek: A kalendáriumokról történeti és politikai tekintetben. Akad. Értekezések a Tört. Tud. Köréből. IX. 4.; Jankovich Miklós: Értekezések a kalendáriumokról. Tud. Gyűjtemény. 1833. II. 2—23.; Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig. Bp. 1961. 94—107.