Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

KÖNYVSZEMLE - Schreiber, Wilhelm Ludwig: Die Kräuterbücher des XV. und XVI. Jahrhunderts (Grabarits István)

, ,A teremtéstörténet nyomai ' ' címen. Sokan Darwin közvetlen előfutárának tekintették Chambers-et, aki tulajdonképpen újságíró és könyvkiadó volt. Maga Darwin könyve történeti bevezetőjében ugyan utalt erre a , ,Vestiges"re, láthatólag csak illendőségből, mivel szakszerűtlennek találta. Végre a 7. fejezetben tér rá a szerző könyve lényegének tárgyalására „Charles Darwin and the Origin of Species", (Ch. Darwin és a fajok eredete) címen. Természetesen ezt is széles alapokra helyezi, kimutatva Darwin addigi nyilvánosságra hozott jegyzeteiből (Notebook-sorozat) a fajok változékonyságára vonatkozó felismeréseinek kialakulását. Majd sorra vette a könyv fejezeteinek tartalmi ismertetését. Mindezt gazdag irodalomra támaszkodva értékeli is; azonban elkerülhette figyelmét az egyébként idézett P. Vorzimmer 1975-ös közleménye, amelyben egy akkor feltárt Darwin-kéziratból kimutatta, hogy a fajkeletkezésre vonatkozó nézetei lényegét Darwin már 1839-ben megfogalmazta ,,Vázlat"nak nevezett pár oldalas jegyzetében. Ezzel aztán minden eszmei prioritásra vonatkozó gyanúsítás megdőlt. Az Origin megjelenése után a tudományos gondolkodásban bekövetkező változást elemzi Ruse a 8. fejezetben. Tulajdonképpen ezen a területen bontakozott ki a szó valódi értelmében a „darwini forradalom", ami aztán — szinte egyidejűleg — átterjedt a filozófia, vallás, politika szféráira is (9. fejezet). Végül a 10. fejezetben a szerző összefoglalja mondandóját, 1830—1875 évek közti időszak vizsgálatára. A 429 tételes irodalomjegyzék igen értékes és pontosan regisztrált forrásokra hívja fel a figyemet, mégis feltűnő néhány nagy jelentőségű szerző hiánya, ami a kevésbé részletes Index-bői is kiderül. Ilyen hiányosság Sir Arthur Keith meg sem említése, pedig ő a XX. század első felének egyik kiemelkedő és tudatos darwinista interpretátora volt. És ha ő hiányzik az angol nyelvterületről, akkor nem meglepő, hogy a rendkívül gazdag német szakirodalmat csupán E. Haeckel egyik népszerűsítő könyvének fordítása és M. Wagner németből idézett könyve a Migratio-ról (fajvándorlás), 1868-ból, képviseli. Már előzőleg is volt alkalmam felhívni a figyelmet erre az indolenciára (Comm. 102—104(1983) 251. p.) Úgy látszik, hogy a mai angol—amerikai tudománytörténetet nem érdekli az, amit nem angolok írtak. E könyv tartalmi lényegének kritikai elemzése túllépné a szemle-rovat határát. Az futólag megemlíthető, hogy Ruse registrálva az „evolutio" szó nem-használatát, nem világította meg ennek okát. Pedig tudott, hogy a XVIII. században ezt a praeformisták alkalmazták: a petéből a magzati fejlődés során a praeformált „miniemberke" mintegy kigöngyölődik (evolvalódik), felnövekszik érett emberré. így Darwin szemében is kompromittált kifejezésnek számított a legtöbb kortársáéval együtt. Még lényegesebb rámutatni arra, hogy Darwin hatása túl széles spektrumú; így egy szerző nehezen tudja áttekinteni azt. A biológián túlmenően a társadalomtudományokban (nyelvészet és szociológia, valamint néprajz és művelődéstörténet egyaránt), a politikában, filozófiában, de még a szépirodalomban is kimutatható Darwin hatása. Ha sok szakágban már túlhaladottnak is tekinthető a „darwinista" álláspont, a sokirányúság ténye ma is fennáll, és ennek szemmeltartásához majdnem darwini zsenialitás lenne szükséges. Egyébként a ma is érvényesülő távolhatás természetszerűleg legkifejezettebben a biológiában jelentkezik. A darwinizmus előzményeinek, hátterének oly széles alapokon kifejtése, mint ebben a különben nagyon érdekes könyvben is érvényesül, a recensens szerint kissé túllő a célon. Arra azonban kiválóan alkalmas ez a mű, hogy a darwinista angol irodalom igen széles szegmentumát mutassa be. Lambrecht Miklós Schreiber, Wilhelm Ludwig.: Die Kräuterbücher des XV. und XVI. Jahrhunderts. Stuttgart, Anton Hiersemann Verlag, 1982. 74 p. A szerző halálának ötvenedik évfordulójára jelent meg ez a könyv, amely az 1924-es kiadás változatlan után- • nyomata. Szerkesztette és utószóval elláta Reimar Walter Fuchs. Wilhelm Ludwig Schreiber (1855—1932) a XV. század nyomtatott metszeteinek neves tudósa volt. Könyvtörténeti-bibliográfiai munkásságát kiterjesztette a XV—XVI. századi nyomtatott füveskönyvekre is. A most megjelent kiadás eredetileg a hortus sanitatis (1485) 1924-es facsimile kiadásának az utószava. Schreiber írása ma is nélkülözhetetíen a füveskönyv-irodalomban való eligazodáshoz. A könyvészeti adatokon túl a fiiveskönyvekben lévő metszetek leírására is nagy hangsúlyt fektet. Művét két igen fontos mutató egészíti ki. Az egyik hely- és kiadó szerint, a városok ábécé sorrendjében, azon belül időrendben sorolja fel a nyomtatott orvosbotanikai műveket. A másik szerzők szerinti sorrendben, cím, kiadási hely és év feltünteté-