Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

KÖNYVSZEMLE - Gypser, Klaus-Henning (Hrsg.): Bönninghausens kleine medizinische Schriften (Rákóczi Katalin) - Hofman-Meier, Brigitte: Ein Geburtshelfer und Hebammenslehrer des 18 Jahrhunderts (Kapronczay Katalin) - Izutsu, Toshihiko: The Interior and Exterior in Zen Buddhism (Szabó Béla)

Gypser, Klaus Henning (Hrsg.): Bönninghausens kleine medizinische Schriften. Heidelberg, Arkana Verlag, 1984. 852 p. C. M. F. von Bönninghausen (1785—1864) a homeopátia egyik jeles képviselője volt. Hahnemann bizalmas barátai közé tartozott, így alapos betekintése volt tanítómestere szellemi tevékenységébe. Számos cikke, amely a legkülönfélébb folyóiratok hasábjain látott napvilágot, most összegyűjtve kerül az olvasók és érdeklődők kezébe. A kötet kronológiai sorrendbe rendezi az írásokat. A szerkesztő bőséges jegyzetanyaggal és életrajzi adalékokkal enged betekinteni e gyógytevékenység lényegébe, annak gyakorlati hasznát hangsúlyozva. Rákóczi Katalin Hofman-Meier, Brigitte: Ein Geburtshelfer und Hebammenslehrer des 18. Jahrhunderts. Leben und Werk des Johann Philipp Hagen (1734—1792) Hebammenlehrer und Professor für Entbindungkunst in Berlin. (Inaugural-Dissertation zur Erlangung der Doktorwüde der Medizinischen Fakultät der Universität Bern.) Bern, Universitätsdrukckerei, 1983. 75. p. A berlini szülészprofesszorként híressé vált Johann Philipp Hagen életét, munkásságát dolgozza fel a doktori disszertáció. Pályáját borbélysebészként kezdte, de szorgalmával és kitartó munkával sebészorvosi diplomát szerzett. 1779-től a berlini bábaképző iskola tanára és II. Frigyes családjának udvari sebésze lett. 1789-től 1792-ben bekövetkezett haláláig a szülészet professzoraként működött a berlini Collegium Medicochirurgicumban. A tanítás és a gyakorlati munka mellett szakirodalmi tevékenysége is ismert. Önálló könyveket is írt, de számos alkalommal publikálta tanulmányait a korabeli folyóiratokban. Különösen értékes az ún. bábakatekizmusa, amelyben a szülés levezetésének módját írja le, teljes részletességgel a komplikációmentes és a nehéz lefolyású, vagy rendellenes esetekre vonatkoztatva. (Versuch eines allgemeinen Hebammenkatechismus, oder Anweisung für Hebammen, Schwangere, Gebärende und Wöchnerinnen. Berlin, 1784.) Megemlítendő, hogy történeti témájú közleménye is jelent meg Abhandlungen über die alte und neue Geburtshülfe címmel (In: Archiv für Geburtshülfe. Jena, 1787. Bd. 1.). Kapronczay Katalin Izutsu, Toshihiko: The Interior and Exterior in Zen Buddhism. (Eranos Lectures 1.) Dallas, Spring Publications Inc. 1975. 36 p. Az Európán kívüli kultúrának megértéséhez óhatatlanul szükséges azok világképének, létfelfogásának megismerése. Különösen áll ez a tudománytörténeti (így az orvostörténeti) vizsgálódásokra, hiszen a tudományok ismeretrendszere a működő világnézet alapja. Azaz, nem ilyen egyszerű a kép. Hiszen éppen azt kell állítanunk, hogy a sajátos szemléletmód sajátos tudományt és filozófiát, művészetet és hitvilágot stb. teremt, amelynek lehetőségei és korlátai a gondolkodás által meghatározottak. Az európai típusú világnézetektől a keletiek (brahmanista, buddhista, shintóista stb.) gyökeresen különböznek. Ennek oka európai ésszel magyarázható — adottnak véve a fizikai Univerzum egységét, azaz hogy a Természet és az Elme adottságai, lehetőségei e rendszeren belül azonosak, a Homo sapiens létformája biológiailag determinált. Létezik az Én és a nem-Én. De mi van, ha mindez nincs? Ha a határvonalak, ha vannak, máshol húzódnak? Ha Természet és Elme (mondjuk: physis és gnosis) nem különböztethető meg? Ha a „külső" és a „belső" egy? Erről szól Izutsu könyve. Nem csak orientalista tudósoknak érdekes, akik tudományosan vizsgálódnak, hanem mindenkinek, aki „értésre" törekszik. A tárgyalt műből a dinamikus íráselemzéssel foglalkozó pszichiáterek, grafológusok és bírósági írásszakértők is sok érdekeset és hasznosat olvashatnak ki. Szabó Béla