Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Jantsits Gabriella: Zsámboky János arcképei
Nem sokkal később — de már Zsámboky halála után — jelent meg egy másik arcképgyűjteményben a portréja (6. kép). (Nicolaus Reusner: Icones sive imagines virorum Uteris illustrium. Argentorati 1587 és 1590.) Az előzőnek éppen ellentéte: az arcot a legegyszerűbb keret veszi körül, minden díszítés nélkül. Ez a portré nemcsak a gyűjteményben (394. p.), hanem több variációban, önálló műlapként is megjelent, latin és német felirattal. Már egészen a század végéről származik egy másik, díszes gyűjtemény: J. J. Boissard Icones virorum illustrium (Francof. a. M. 1598.) c. műve. Ebben a Pars III. 76. p. XII. tábláján láthatjuk Zsámboky rendkívül finom rézmetszetes technikával készített arcképét (7. kép). Újra virágdíszes, architektonikus keret veszi körül az arcot, elöl a tudományt jelképező nyitott könyv. Ezt a képet azért tartjuk fontosnak bemutatni, mert a jobb oldalon lent látható évszám szerint Zsámboky halálozási évét 1583-nak tünteti fel, s ez az elírás később téves hivatkozásokra adhatott alkalmat. A XVn. század elejéről való Claude Pernet arcképgyűjteménye: Illustrissimorum, omnique, virtutis et scientiarum laudepraestantissimorum virorum icones, Romae 1625. A vonalas hátterű, egyszerű keretbe foglalt finom rézmetszetes portré a Galle-féle arckép hatását mutatja (8. kép). A Zsámboky-portrék között egyedülálló a következő arckép, amely Paulus Freher Theatrum virorum eruditione clarorum (Norimbergae 1688.) c. albumában jelent meg. (1265. oldal). A szakirodalom ismerteti, hogy a művet kik illusztrálták, de biztosan nem állapítható meg, hogy Zsámboky arcképét melyik művész készítette. A finom rézmetszet igen fiatalnak ábrázolja, feje felénk fordul, a szem kitekint a képből, felénk. Ez a felfogás az eddigi képektől eltér, de az Icones medicorum portréjával némi hasonlóságot mutat. Az album szerkezeténél fogva is különbözik a többitől, ugyanis az arcképgyűjtemények mindegyikében egy-egy arcképnek külön oldalt szántak, ebben viszont a kisméretű 4x7 cm-es képekből-egy lapon 16 kép van összezsúfolva (9. kép). Végezetül három azonos művészi felfogású és kivitelű portrét mutatunk be. Az egyik Isac Bullart: Académie des sciences et des arts, (Bruxelles 1682.) c. művében jelent meg. Nicolas de lArmessin párizsi rézmetsző a finom technikával készült rézmetszetén (Bd. 2. 184. p.) a fényes háttérből élesen tűnik elő a keretbe foglalt arc. A francia nyelvű szöveg már nemcsak dicsőítő verset tartalmaz mint korábban, hanem részletes életrajzot (10. kép). Ehhez a portrétípushoz tartozik Zsámbokynak egy másik képe. Az ovális keretbe foglalt arc itt sötét háttérből világít elő. A kép alatti emelvényen Zsámboky érdemeit hirdető szöveg olvasható, kis virágdísz mellett. Peter Lambeck, a bécsi császári könyvtárhoz készített kommentárjában (Commentariorum de augustissima bibliotheca caesarea, Vindobonensis 1766) láthatjuk ezt a Zsámboky-portrét (Lib. I. 87. p.) amelyet Josef Mansfeld osztrák rézmetsző készített. Jelzete: Jos. Mansfeld Sculp (11. kép). Az eddig bemutatott arcképek mindegyike könyvben jelent meg, de a képeket a lemezek felhasználásával, a könyvtől függetlenül is sokszorosították, mint pl. Galle, Reusner, Boissard gyűjteményéből néhányat. A XIX. sz. elején pedig általánossá vált, hogy a portrét eredetileg is műlapként adják ki. Ilyen például a Történeti Képcsarnok metszetgyűjteményének egyik példánya. A pesti Eggenberger kiadó 1826-ban Bildnisse berühmter Ungarn c. sorozatában neves magyarok között Zsámboky arcképét is szerepelteti. A portré Ehrenreich Sándor Ádám műve, aki e kor egyik legkeresettebb rézmetszője volt. Száznál több arcképet készített kiváló magyar személyiségekről. A Mansfeld portréjához hasonlóan, a keretbe foglalt arc pontozó modorban készült sötét háttérből világít elő. A rajzot Schedy osztrák művész készítette. Jelzete: Schedy del — A. Ehrenreich sc. A kép alatt magyar és latin nyelven Zsámboky János életrajzi adatai szerepelnek, valamint egy felirat: „Eredeti képe a Bécsi Ts. Kir. Könyvtárban találtatik" tehát a művésznek módjában állt a rajzot az eredeti alapján elkészíteni (12. kép). Mindezek alapján az látszik, hogy a portréművészet és a hozzá kapcsolódó díszítő elemek alkalmazása a korok művészi felfogása szerint változott, de a művészek mindig igyekeztek az ábrázolt személy egyéni vonásait megörökíteni.
