Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Jantsits Gabriella: Zsámboky János arcképei

ZSÁMBOKY JÁNOS ARCKÉPEI* JANTSITS GABRIELLA A ünnepi emlékülésen több szempontból elemezték Zsámboky János sokoldalú tevékenységét: megismerhettük a humanista orvost, a tudóst, az írót és a könyvgyűjtőt. Most pedig azt szeretném bemutatni, hogyan ábrázolták őt a kortárs művészek, és miként örökítették meg vonásait még századok múltával is. E korban a reneszánsz új szellemi és művészeti irányzatának hatására a középpontba került az ember a maga egyedi vonásaival, és egyre nagyobb hangsúlyt kapott az individuum. Ebből adódott az egyén sajátos ismertetőjegyekkel való ábrázolása, s így a portréművészet felvirágzása. Ehhez a könyvnyomtatás feltalálása és a sokszorosító művészet fejlődése adott nagyobb lehetőséget, s ezáltal a portréművészet szélesebb körben ismertté válhatott. A könyvek címlapján vagy a címlap verzóján gyakran megjelentették a szerző arcképét, így az orvosi könyvekben is. Ez egyrészt a könyv írója iránti tiszteletből történt, másrészt pedig abból az igényből eredt, hogy az olvasó szeretné a szerző képmását megismerni. Zsámboky János portréit a legnagyobb külföldi és magyar könyvtárak és metszetgyűjtemények anyagából teljességre törekvőén igyekeztem összegyűjteni és azok közül néhányat közreadni. A legkorábbi arcképét saját művének, az Emblematának első kiadásában találjuk. A képekkel illusztrált epigrammagyűjteményt 1564-ben a híres antwerpeni Plantin nyomda adta ki. {Emblemata, Antwerpiae 1564, RMK III. 526.) Kutatói vélemény szerint a fametszetes portrét a nyomda illusztrátora Peter Huys rajza nyomán Arnold Nicolai metszette, amint azt a kereten látható , ,A" jelzet tanúsítja. A mellkép komor tekintettel, redőzött homlokkal ábrázolja a szerzőt, s miként a kép alatti szövegből kitűnik, a művész Zsámboky eredeti vonásait örökítette meg. A képet figurális és ornamental is keret övezi s a körfelirat szerint — SAMBUCUS AETATTS XXXm ANNO DMLXHJ — a szerzőt 33 éves korában, 1564-ben ábrázolja (1. kép). Az Emblemata a század egyik legszebb emblémagyűjteménye volt, amelynek népszerűségét és kelendőségét mutatja, hogy két év múlva új kiadása jelent meg ugyancsak a Plantin nyomdánál. (Emblemata, Antwerpiae 1566, RMK IJJ. 545.) Max Rooses,** a Plantin-könyvkiadó kiváló ismerője határozza meg e kiadásban szereplő arckép eredetét. Tanulmányában megállapítja, hogy a 2. kiadást 55 metszettel és Zsámboky új arcképével egészítették ki (3. kép). A művész Peter van der Borcht, a Plantin cég állandó illusztrátora. Rooses publikálja a Plantin cég naplóját is. Ezekből az üzleti könyvekből az is ldtűnik, hogy Borcht milyen összeget kapott az arcképért. Itt nincsen keretdísz, a félalakos balra tekintő portré Zsámbokyt kesztyűvel és kedvenc kutyájával, Bomboval ábrázolja. A ráncolt homlok és szakállas arc az előzőhöz * Előadás formájában elhangzott a Magyar Orvostörténelmi Társaság és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár által a Magyar Tudományos Akadémián 1985. május 2-án megtartott Zsámboky (Sambucus) János emlékülésen. ** Rooses, M.: De Plantijnsche uitgaven van „Emblemata Joannis Sambuci. T'jdschrift voor Boek & Bibliothekwezen. Antwerpen 1903. 8. és 15. p.