Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Székely György: A reneszánsz és a reformáció hatása az egyetemek szellemi életére Közép-Európában
lencei Aldus-kiadó új betűtípusát alkalmazta. Froben a kortársi humanista irodalom kiadásában (fő szerzője lett Rotterdami Desiderius Erasmus), biblikus, egyházatyai és klasszikus irodalmi szövegek közzétételében, latin, görög és héber szövegkiadásban jeleskedett. Kitűnt még a baseli Kratander könyvnyomdász. A mindennapi élet összekapcsolódott a tudomány jelenlétével. Az 1499. évi baseli kalendárium az állatöv egyes ábráihoz kapcsolta az emberi test belső részeit és tagjait, bemutatott eret vágó orvost, ágyban fekvő betegnél járó orvost, levetkőztetett beteg hátán kopogtató orvost, alélt beteg pulzusát vizsgáló orvost. Feliratai német és latin nyelvűek. Olyan egyetemi városokban is megújult a tudomány és oktatás, ahol már évszázados múltra tekintett vissza az intézmény. 1450—60-as években a bécsi egyetemen Peuerbach és Regiomontanus kezdeményezte a humanista tanulmányok társítását matematikával, csillagászattal és mechanikával. Regiomontanus az 1470-es években Nürnbergben patrícius támogatással csillagvizsgálót és csillagászati-mechanikai kutatásokhoz szükséges műhelyt kapott. Utat tört ez az irányzat Közép-Európa keletére is. Regiomontanus Tabulae directionum profectionumque c. 1467-i kéziratos könyve bejutott a krakkói egyetem könyvtárába. Peuerbach kéziratos kódexének, az 1470 körüli Theorica nova planetarum-nak Vitéz János címerével és égrajzokkal gazdag példánya — a magyar humanista csillagászati érdeklődését aláhúzva — ugyanoda került. Jacopo Publicio firenzei retorikus az 1467—70-es években Erfurt, Lipcse, Krakkó, Basel egyetemein tanított. Cinzio da Borgo Sansepolcro Bécsben működött 1487-ben, amikor azt Corvin Mátyás elfoglalva tartotta. Itáliai, német és lengyel tudós személyiségek tevékenykedtek Mátyás budai udvarában. Viszonozni Közép-Európa ezt a krakkói egyetem útján tudta, amely annyira fejlődött, hogy tanítványait külföldre is bátran ajánlhatta. A bolognai egyetem 1448 és 1480 között hét lengyel matematikaprofesszort foglalkoztatott, továbbá a csillagászat oktatására hívta meg Zurawica-i Marcin Król-t (1448—49), Opatów-i Adalbertet (1454—56). Zalesie-i Jakabot (1469—70). A csillagászat erős oldala volt a krakkói oktatásnak: Pniewy-i Adalbert 1477 és 1497 közt Aristotelest, valamint a szféra, az eklipsziszek táblái, a bolygók elmélete tárgyakat adta elő; Biskupie-i Bernardus (Episcopius), aki 1492-ben lett orvostudományi baccalaureus, tanfolyamokat tartott Aristotelesből, a csillagászatról és csillagjóslásról 1503-ig; a Vitreator-nak nevezett Dobczyce-i Leonard régi értelmiségi család sarja, 1489 és 1507 közt gyakran oktatta a matematikát, csillagászatot és csillagjóslást. A tudomány és a hiedelem jól megfért egymással, így nem visszás, hogy 1525-ben egy Judicium Astrologicum-ot Erasmusnak ajánlottak. A tisztelt személyiség azonban valamennyiüktől különbözött abban, hogy sem tanulmányai alatt (Hertogenbosch, Párizs, Torino), sem egyetemi oktatóként (Cambridge, Löwen, Freiburg in Breisgau) nem kötődött valamely képző intézményhez, hanem szabad egyéniségét ezáltal is őrizte. A középkori egyetemek megújulási képességét is mutatja a reneszánsz és a reformáció hatása — mégis sok kiváló tudós és iskolateremtő már a XV. század közepe óta nem az egyetemeken belül képzelte el új utak vágását. Ez a humanista akadémiák keletkezésének fő oka, a mecénások tudomány- és művészetszeretete mellett. A XV. század derekán sajátos szakmai profillal működtek a nápolyi (Antonio Panormita, klasszikus irányultság), a firenzei (Marsilio Ficino, filozófiai orientáció), a római (Pomponio Leto, régészeti arculat). A legnagyobb hatású a firenzei neoplatonikus akadémia volt közülük, amely 1454—1521 állott fenn és virágkorát élte az 1499-ig élt Ficino vezetésével, akinek műve, a latin Corpus Platonicum 1484-ben került kinyomtatásra Firenzében. Az intézmény szembeszállt a skolasztikával. Itáliai és nemzetközi háttere kedvező volt, ez Cosimo és Lorenzo Medici, illetve Corvin Mátyás kora. Az akadémiák léte azonban nem begubózásra késztette az egyetemeket, egyik-másik régi intézmény is befogadta, sőt műhellyé fejlesztette az új áramlatot. A firenzei egyetemen bontakozott ki Angelo Ambrogio da Poliziano, az 1494-ig élt hellenista és humanista tanítása, aki leveleket
