Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Téglásy Imre: Conrad Gesner és magyar barátai

embertől, aki Gesner egyik állattani könyve láttán azt jegyezte meg 1564-ben, hogy a benne látható bölénynél kétszerte nagyobbak vannak Magyarországon és hogy az az igazi erdei bölény, nem pedig az, amit neki (tudniillik Gesnernek) rajzoltak.

31 Vagy talán Crato von Kraftheim (1519—1585), II. Miksa magyar király udvari orvosa, akit ugyanekkor arra kér, tudakolná meg a Habsburg-udvarban élő magyaroktól, milyen névvel illetik a bölényt.

32 Gesner informátoraként szóba jöhet Johann Dernschwam (1494—1568), a Fugger-ház magyarországi érdekeltségének vezetője is, aki egy követség tagjaként 1553/55-ben Konstantinápolyban és Kisázsiában is utazásokat tett.

33 Gesner ugyanis éppen rá hivatkozik a História animalium halakról szóló kötetében, ahol a tokhalról szólva Dernschwam levelét idézi: Dernschwam János kalmár leveléből: „Elküldöm neked, Gesner, egy tokhal élethű rajzát, ezt nem lehet mindenhol és mindenkor fogni a Dunában, hanem csak amikor vonul. Az agyagos, kövér medret szereti. Ősztől csaknem egész januárig halásszák a Bécs és a köznyelven Presburgnak nevezett Pozsony között lévő tíz mérföldes szakaszon, ahol a Csuka (?) nevű, várral igen jól megerősített szigetnél van e halfajta fogásának legutolsó helye: der letst Hausen fang. Péntekenként Bécsben több mint ötven-hatvan, sőt nem ritkán száz tokhalat is árulnak. Ezeket csaknem egyben eladják, fontonként legalább 6, másokat 8 vagy akár 10 magyar dénárért (ez keresztes pénzben számolva csaknem négynek, ötnek vagy hatnak felel meg). E halakat legnagyobb tömegben az Oláhországban lévő Chiliánál, a Duna torkolatától nem messze fogják, ahol a folyó a terhét a Fekete-tengerbe szállítja. Innét sózott állapotban szállítják el messzi vidékekre. ' '

34 Dernschwam könyvjegyzéke egyébként arról tanúskodik, hogy könyvei között ott volt Sylvester János hibáztatott Újtestamentum-fordítása, s hogy Gesnernek igen sok könyvét szintén őrizte. Az Újtestamentum-fordítás bejegyzéseiről mutatták ki, hogy „Dernschwam ... a legmélyebb megvetéssel kezelte Sylvester János Új Testamentum-fordítását, valóságos bibliai átkot szórt nemcsak a fordító, hanem annak mecénása, Nádasdy Tamás fejére is." Szerinte Sylvester rossz fordító („perversus interpres".)

35 Nem kizárt persze, hogy a „zürichi" műbírálat Gesner más magyarországi vagy erdélyi barátjától származik. Liber amicorumának bejegyzői között találjuk egy közelebbről nem ismert, brassói szász vendégnek, Titus Amicinusnak a nevét, aki 1560. július 18-án járt Gesner zürichi házában.

36 Gesner tisztelői közé tartozott Kolozsvári Jordán Tamás (1539—1585) is, aki elsőként tanulmáGesner, K.: Epistolae medicinales, Tiguri 1577 17

r Ibidem Babinger, F. : Hans Dernschwam 's Tagebuch einer Reise nach Konstantinople und Kleinasien 1553/55, München-Leipzig 1923. (Studien zur Fugger-Geschichte. Hrg. von J. Strieder, 7. Heft); Berlász J.: Johann Dernschwam könyvtára In: A Dernschwam könyvtár. Egy magyarországi humanista könyvjegyzéke. Kiad. Berlász J., sajtó alá rend. Keveházi K.—Monok I. (Adattár XVI—XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 12. Szerk. Keserű B.) Szeged, 1984. 299—340. „Ex epistola Ioannis Dernschwam mercatoris. Mitto tibi Husonis piscis (Gesnere) effigiem viuam, is in Danubio nec vbique nec tempore quouis capitur, sed quando migrât. Terra argillosa et

pingui gaudet. Capiturfere ab autumno usque ad lanuarium, per spatium decern milliarium inter Viennam & Posonium, Presburgum vulgo vocant: vbi ad insulam Schutam nomine, cum arce munitissima, vltimus huius piscis capturae locus est, der letst Hausen fang. Viennae die Veneris vaeneunt plerunque quinquaginta, vel septuaginta, & aliquando centum husones qui integrifere distrahuntur, libra ternis minimum obolis, alias quaternis aut quinis (hoc est cruciatis numis ferme quatuor, alias quinis aut senis). Copiosissima horum piscium captura sit in Vualachia iuxta Chiliam non procul ab ostois Danubij, quibus in mare Ponticum se exonérât, inde saisi exportantur in remotas regiones." Gesner, K.: Históriáé animalium liber IV. Qui est de Piscium & Aquatilium animantium natura, Francofurti 1604. 54. Herrman Zs.: Hans Dernschwam könyvei között Egyetemi Könyvtár Evkönyve 4(1968), 167—177. A Liber amicorum eredeti példányát az USA-beli Nat. Library of Med. Bethesda őrzi. Jelzete: K 1967/946. A továbbiakban Liber amicorum. Részleteket közzétett belőle Durling, R. J. ; Conrad Gesners Liber amicorum Gesnerus. 22 (1965), 134—159.